Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Cornelia Funke - Tintaszív

2011.10.20. 11:20 :: Muse

Cornelia Funke könyve egy trilógia első része, de nálunk sajnos csak tervezték a további kötetek megjelentetését. Én 2009-ben vettem meg a Tintaszívet, mert az egyik fősulis órámon ajánlott olvasmány volt. Emlékszem, hogy akkor körülbelül a negyedéig jutottam, aztán valamiért félretettem, és csak most, a nyáron sikerült újra elővennem. Így utólag nem is értem, miért hagytam félbe, mert az egyik legjobb olvasmányom lett az idén.

Már a Végtelen történetnél megfigyeltem, hogy a német szerzők egészen más irányból közelítik meg az ifjúsági irodalmat, és/vagy a fantasy-t. Sokkal színesebb, mesésebb ahogy írnak, de hiányzik belőlük az amerikai cukrozott nyál, az angol borongósság (több náció gyerekkönyveit sajnos még nem olvastam, vagyis de, de az mind magyar volt, és ők külön kategóriát érdemelnek a maguk nemében). Viszont van bennük jó adag brutalitás és némi finom tanulság az életről.

A Tintaszívben sincs ez másképp. Főhősnőnk a 12 éves Meggie Folchart, aki édesapjával, a könyvgyógyász Mortimerrel él együtt. Mo bármilyen szakadt kötetből képes csodaszép példányt varázsolni, emellett kedvenc időtöltése az olvasás, amit lánya is örökölt, így gyakorlatilag a könyvek körül forog az életük. Meggie egy dolgot furcsáll csak apja könyvszeretete mellett: Mo sosem olvas fel neki. Egy viharos éjszakán aztán beállít hozzájuk egy titokzatos alak, Porkéz, akinek hírei hallatán Mo úgy dönt, hogy jobb lesz, ha útra kelnek, és otthagyják eddigi lakhelyüket. Hamarosan kiderül, hogy egy gonosz fickó, bizonyos Kaprikornusz üldözi Mortimert, méghozzá annak varázslatos képessége miatt, ugyanis a férfi képes "kiolvasni" dolgokat a regényekből. Persze, amint sejteni lehet, a kis csipet-csapatnak még Meggie házsártos nagynénjének, Elinor-nak a házában sem lehet nyugta a banditáktól, így kezdetét veszi életük legnagyobb kalandja.

A Tintaszív, bevallom, egy icipicit nehézkesen indul; a fordítónak, Tandori Dezsőnek talán bele kellett rázódnia kicsit a regénybe, de a második fejezettől kezdve szerencsére elhagyta a fura szórendeket és szóvirágokat. Onnantól a könyv olyan gördülékeny és olvasmányos, hogy majdnem egy nap alatt sikerült befalnom az egészet. A cselekmény összességében nem túl bonyolult, de sok benne a fordulat, tele van kedves, szerethető szereplőkkel. Nekem, bevallom, Elinor volt az egyik kedvencem, akiről persze a regény során kiderül, hogy élemedett kora ellenére okos és bátor nő, és a csípős megjegyzésein nagyon jókat derültem. De emlegethetném akár Porkezet is, aki a saját történetéből kiszakítva nem találja a helyét a mi világunkban, az írónő pedig olyan szépen írja meg az ő vívódásait, hogy komolyan megsajnáltam szegényt. És persze ki ne hagyjam Kaprikornuszt és társát, Basta-t, akik kegyetlenebbek még Voldemort nagyúrnál is. Ifjúsági regényben ritkán találkozik az ember ilyen velejéig gonosz figurákkal.

A könyvre azonban nem csak a jó történet és az emlékezetes szereplők jellemzőek, hanem a kellemes mesélési mód is, ami végig valami titokzatossal, valami bűvölettel (utalva az első fordításra, mely a Bűvölet címet viselte, ki tudja, miért) itatja át a lapokat. A regény egyszerre könnyed, hiszen egy kislány szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, de súlyos is, hiszen sokszor sötét és kilátástalan a szereplők helyzete. Ami még rátesz egy kávéskanálnyival az élvezetre, azok a más ifjúsági regényekből vett idézetek a fejezetek elején. Nem egy elolvasásához kaptam kedvet (csupán a megvalósítás várat még magára).

Néhány szóban összefoglalva: a Tintaszívről elmondható, hogy igazi meseregény. Mindenből annyi van benne, amennyi kell, legyen szó izgalomról, szeretetről, kegyetlenségről, fantáziáról, miegymásról. Szerintem fiatalabb fejjel is nagyon élveztem volna, de így, 21 évesen is az egyik kedvencem lett. Remélem, hogy valamikor sikerül kiadni a Tintenblut (Tintavér) és a Tintentod (Tintahalál) c. köteteket is!

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr23317142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása