Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Hellboy II. - Az aranyhadsereg

2008.08.31. 01:17 :: Muse

Nagyon ritkán szoktam „szuperhősös” filmeket nézni, ezek a figurák, illetve a filmek (avagy képregények) témája nem igazán fog meg, mivel egy gumiruciban repkedő, ugrándozó, szaladgáló fickóval, vagy egy dekoltázsvillantó harciszerkóban megjelenő hölgyikével igen nehezen tudok azonosulni, sőt, ha már ez nem megy, ezeknek a nyilvánvalóan mind testileg, mind lelkileg tökéletesre tervezett személyeknek a kalandjai sem igazán érdekelnek. Ezért is megy ritkaságszámba, ha beülök egy superhero-movie-ra, és most nem a Horrorra akadva c. bűnrossz szériára hajazó filmre célzok, hanem a Hellboy második részére, az Aranyhadseregre.

Nem láttam az első részt, azt szögezzük le, így, mikor felröppentek a hírek, hogy jön, jön, jön a második epizód, nem vertem földhöz a fenekem örömömben, és nem kezdtem rögtön a zsebnaptáramat lapozgatni, azt fürkészve, vajon lesz-e időm arra, hogy még a premier hetén lecsekkoljam a filmet, mondhatni a folytatás teljesen hidegen hagyott. Ám ez nyomban megváltozott, mikor egy másik film vetítése előtt végignézhettem az előzetesét. Szörnyek, túlvilág, tündék, fantasy-szagú történet, pár kellemes poén, szimpatikus főszereplő, mondom, ó, anyám, ezt látnom kell. Hát még mikor megtudtam, hogy Guillermo del Toro rendezi! Imádtam ugyanis a Faun labirintusát, mellesleg ezen információ után rögtön rájöttem, honnan olyan ismerősek a Pokolfajzat bemutatójában látott, önmagukból kifordult, rasnya dögök.

Mielőtt azonban véghezvittem volna a film megtekintésére vonatkozó nagyszabású terveimet, elolvastam pár külföldi, és egy-két magyar nyelvű kritikát, s miután ezek végképp meggyőztek, kiadtam magamnak az utasítást: akkor irány a mozi! Látványra, másfél-két órányi laza kikapcsolódásra vágytam, amit végül meg is kaptam.

Tehát a filmről. A történet ironikusan szólva roppant bonyolult, két mondatban össze tudnám foglalni, amit most meg is teszek. Valamikor, régen, mikor az emberek még háborúban álltak a túlvilág lényeivel, egy sötét elf készíttetett egy hetvenszer hetven (azaz 4900) katonából álló, legyőzhetetlen aranyhadsereget, amely azonban nem igazán vált be, így elrejtették őket a föld alá. Ám napjainkban ezen sötét elf egyik leszármazottja, Nuada herceg (aki megjelenésében erősen Lucius Malfoyra hajaz) a fejébe veszi, hogy összeszedi a sereg uralmához szükséges aranykorona elveszett darabjait, feléleszti a katonákat és leigázza a hazáját tönkretevő emberiséget. A mi vörös bőrű, lereszelt szarvú főhősünk, Hellboy és persze barátai, – akik mellesleg mind a kormány egy titkos, túlvilági lényekből álló szervezetének dolgoznak, – megpróbálják ebben megakadályozni. Hoppá, ez három mondat lett, de csak mert szép, kerek, összetett mondatokat, szabatos kifejezéseket és mondaszerkezeteket használtam.

A film látványvilágában valóban lenyűgöző. Több jelenetnél az ember azt sem tudja hirtelen, hogy hová kapja a fejét, egyszerre annyi mindent lát és hall. Del Toro lényei valószerűtlenek és szokatlanok, de mégis hihetőek, a rendező ismét kiélhette bennük szürrealista fantáziáit. Igazán kreatív dögöket, halálokat, születéseket láthattam a vásznon. A maszkok a helyükön voltak, később, mikor rákerestem egy-két színészre, hogy is néznek ki civilben, meg kellett állapítanom, hogy a sminkesek remek munkát végeztek. Az akciójeleneteket is remekül megtervezték, szinte beleragadtam a székbe, miközben a karfát markolászva, néha az ásványvizes üvegemért nyúlva tátottam a szemem és a szám. Most is elcsodálkoztam, hogy mára a számítógépes animáció mennyire kinőtte magát, nagyon sok dolog tényleg igazinak tűnt.

A történet felvezetésére és a cselekményre sem lehetett panaszom, a filmbe jó néhány kisebb-nagyobb vicces jelenetet belepakoltak, amin vidulni lehetett (a mögöttem ülő, három tagból álló, röfögve-hörgőn nevető férfitársaság ezt minden egyes alkalommal meg is tette). A színészekkel sem lehetett semmi bajom, egyedül a címszereplő kedvesével szemben voltak fenntartásaim, bár lehet, hogy csak a nyafka szinkronhang keltett bennem ellenszenves érzéseket. Én pozitív dologként említeném meg még azt is, hogy annak ellenére, hogy nem láttam az első részt, minden érthető volt számomra, a múltbéli hiányosságaim nem okoztak nehézségeket, azt a kevés információt, amit tudnom kellett, az ölembe hullajtották, mint az égi mannát, már a film legelején.

És mindezen ömlengés után jöhetnek a negatívumok. Elsőként talán azt említeném meg, hogy a film baromi hosszú volt, hosszabb, mint amennyit egy efféle könnyed, szuperhős-mozi elbírna. A film játékideje ugyanis kis híján két óra. Emiatt én úgy éreztem, hogy néhány helyen vontatottá vált a cselekmény, volt egy-két jelenet, amin ásítoztam, sőt, néha olyan érzésem volt, hogy néhány rész nem logikusan követi egymást. A másik dolog, ami nem tetszett, az a Hellboy és újdonsült élettársa közti feszültség volt, mert igen rosszul mutatták be, milyen az, mikor férj és feleség ki nem állhatja egymást. Nekem erőltetettnek tűnt, bevallom őszintén. Persze, a szuperhősök nyilván intenzívebben, másképp élik meg, ha a szerelmük nem úgy viselkedik, ahogy kéne, de azért még nem kéne épületeket felgyújtani, vagy romba dönteni. És a harmadik dolog: kicsit lejárt lemeznek éreztem ezt „a nép a semmiért utálja a nagyérdemű hőst, aki mindenkit megment”-témát.

Mindezeket leszámítva tetszett a film, bár a Hellboy II. is tipikusan azt a mezőnyt erősíti, amelyet a története miatt csak egyszer érdemes megnézni, de a látvány miatt többször. Ha értékelnem kéne, én 10/6-ot adnék rá, mert szórakoztatott, nevettetett, de ha nem láttam volna, nem lennék szegényebb semmivel, legfeljebb pár rémálommal.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr82641838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.