Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Narnia Krónikái - Caspian herceg

2008.09.01. 13:47 :: Muse

A mozik kínálatából is látszik, hogy manapság igencsak divatba jöttek a gyerefantasy-k, gondoljunk csak az Arany iránytűre, a Spiderwick Krónikákra, az Eragonra, a Híd Terabithia földjére, vagy a címben is említett Narnia Krónikáinak első részére. Ezt a lavinát természetesen a Gyűrűk Ura, illetve a Harry Potter indította el, amely filmsorozatok sikeréből Hollywood azt szűrte le, hogy a nép vevő az ilyesmire. Az már más kérdés, hogy a célközönség ilyen-olyan igényeit milyen minőségben elégítették ki, ugyanis a fentebb említett filmek közül nem mindegyikkel volt elégedett a tisztelt nagyérdemű.

 
Az Oroszlán, a Boszorkány és a ruhásszekrény című fantasy, – amit ugyebár C. S. Lewis nagysikerű sorozatának második kötetéből merítvén vittek vászonra, – sem aratott annak idején akkora sikert, mint várták. Persze tudom, hogy igen sok gyereknek, felnőttnek, kamasznak nagyon tetszett a film, ám legalább ugyanennyien vannak azok, akik gyerekesnek, unalmasnak, gyengének titulálták. Én az előbbiek táborát erősítem, szerintem ugyanis nagyon szép mesefilmet hozott össze karöltve a Disney és a Walden Media, amit kicsik és nagyok egyaránt élvezettel, akár többször is megtekinthetnek, még a film végén lévő csatajelenet sem jelenthet akadályt, hiszen ott a nagy öldöklés közepette egy csepp vér se folyik, „kíméljük a gyermekek ártatlan lelkét” címszó alatt.
 
A folytatás azonban más. Komolyabb, borongósabb, szomorúbb, reálisabb, sötétebb. A filmbéli főszereplő gyerekek, bár csak egy évet öregedtek az első rész óta, sokkal több borzalommal, az elmúlás tényével, az idő vasfogának kártékonyságával kénytelenek szembesülni. Amíg ugyanis ők otthon, a második világháború miatt kiélezett társadalmi helyzetű Angliában próbáltak átlagos életet élni, addig a meseországban, amelyet ők szabadítottak meg a gonosz Jégboszorkánytól, több mint ezer év telt el. Több mint ezer év, amely sok változást hozott Narniára, leginkább rosszakat. A varázslények kihalófélben vannak, az országot leigázta egy, ki tudja, honnan érkezett, barbár nép, Narniára a sötét középkor fátyla borult. A címszereplő ifjú herceg, Caspian, trónbitorló gyilkosai elől menekülve fújja meg azt a kürtöt, amelynek hangja visszaszólítja a négy Pevensie testvért a varázsvilágba, akik a londoni metró hathatós segítségével eleget is tesznek a hívásnak. Amint az várható, a két fivér és két nővér útja előbb-utóbb keresztezi a bujkáló hercegét, aki, bár nem elsőre, végül elfogadja a felajánlott segítő jobbot.
 
A történetről több szó itt ne essék. A film tele van lehangoló jelenetekkel, sokszor sokan meghalnak, néha ok nélkül, cselszövések, orvtámadások sorozatát követhetjük nyomon. A főgonosz célja persze itt is a világ meghódítása, ám terve megvalósításában most nem a varázslat kapja a főszerepet, hanem a haderő. Csaták, párbajok, árulás, két hímnemű pozitív főszereplő közti rivalizálás, minden van itt, ami egy komolyabb ifjúsági fantasy-hez kell. A mese legtöbbször háttérbe szorul, bár néha azért felbukkan, hol mogorva törpe, hol vitéz kisegér, hol száguldó griffmadár képében.
 
A látványvilágra most sem lehet panaszunk, az új-zélandi Weta Workshop ismét kitett magáért, a maszkok remekül mutatnak, a számítógép-animáció szinte tökéletes. Lenyűgöző tájakat láthatunk, különösebbnél különösebb lényekkel találkozhatunk. Amivel viszont volt némi bajom, az a főszereplők színészi teljesítménye. Sajnos a Peter-t és Lucyt alakító gyerekek (kamaszok) nem igazán emelték a színvonalat a teljesítményükkel. A srác egyarcú karakternek bizonyult, aki csak komoly fejet tud vágni, bármilyen helyzet is adódjék, a kislány pedig annyira mesterkélten bánt a mimikájával, hogy az már fájt. A címszereplő Caspian herceggel nem voltak gondok, bár tudomásom szerint a könyv egy szőke fiúról ír, míg Ben Barnes inkább a kreol bőrű, sötét hajú mezőnyt erősíti. No de sebaj, elszánt tekintetű, szimpatikus hercegnek pont jó volt, bár más hölgyekkel ellentétben az én szívemet nem dobogtatta meg sem a seggálla, sem a kedvesen bandzsa tekintete. A happy endet megelőző nagy zárójelenettel azonban nem voltam igazán kibékülve, hiszen sétáló fákat és különös alakot öltő patakot, illetve folyót valahol máshol, egy sokkalta jobb filmben már láthattunk egyszer. Jó, jó, tudom, hogy Tolkien és Lewis kortárasak, sőt, barátok voltak, de valamelyiküktől igen csúnya dolog volt, hogy lenyúlta a másik ötletét. Ebből a szempontból a Gyűrűk Ura szerencsésebb volt, hisz’ előbb került a mozivászonra, így őt már senki nem vádolhatja koppintással.
 
A lényeg a lényeg: a Narnia Krónikái második része nem követte az első hagyományait: sokkal fiúsabbra sikeredett, mint elődje. Persze egy Gyűrűk Ura, vagy hogy valami régebbit is említsek, egy Végtelen történet színvonalát azért nem érte el, ennek ellenére biztosan többször meg fogom nézni, már csak a facántos kis csatajelenetek miatt is, amelyek – valljuk be – igen látványosra sikeredtek, és persze azért is, mert fantasy-buzi vagyok. 10/7 pontot kap, mert azért mégis csak Narnia.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr91643098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.