Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Death Note

2008.10.09. 20:39 :: Muse

Ismét egy animével jelentkezem ezekben a dögunalmasnak nevezhető napokban. Igen, remélem mindenki rájött, hogy azért kezdtem megint animézni (miután végigrágtam magam a Fullmetal Alchemist mind az 51 részén és a movie-n is), mert untam magam. Még szerencse, hogy az ilyen esetekre betáraztam magamnak a teljes Death Note szériát.

Szóval a Death Note. Mielőtt belefogtam, szokásomhoz híven utánanéztem, elolvastam róla néhány kritikát, véleményt, a fanatikus rajongókkal kezdve, s az utálkozókkal bezárva. Bezony, kapott ez az anime hideget-meleget, bár az utóbbiból lényegesen többet. Mert ez a sorozat tényleg jó. Izgalmas krimi, nagyszerű alapötlettel, gyönyörű kidolgozással, kitűnő karakterekkel, meglepő fordulatokkal - egyszóval minden megvan benne, ami a képernyőhöz szögezi az embert. Egyvalamiben azonban vitába kell, hogy szálljak a kemény fan-maggal: ez az anime tényleg nem több ennél. Szórakoztató, idegtépő krimi, nem pedig világmegváltó, morális kérdéseket feszegető, filozófiai alapmű.

Akkor egy kicsit a történetről. Adott egy unatkozó Halálisten, név szerint Ryuk, aki szerint mind az ő, mind az emberek világa romlott, s hogy kicsit felpörgesse laza hétköznapjait, a Death Note-ját - Halállistáját - lepottyantja a Földre, abban bízva, hogy a további fejlemények majd jól elszórakoztatják. A kis füzetet egy Yagami Light (vagy Raito, ahogy japán rokonaink ejtik), egy végzős gimnazista diák találja meg, s elolvasva annak útmutatóját, először buta viccnek véli az egészet. A noteszben ugyanis az áll, hogy akinek beleírják a nevét, az meghal (persze a sikeres merénylethez szükségeltetik még az áldozat arcának ismerete is, sőt, mint később kiderül, a notesz rengeteg lehetőséget rejt magában). Light nem sokkal később rájön, hogy tévedett, mikor próbaképpen kipróbálja a füzetet - a férfi, egy túszejtő, akinek a nevét a lapjaira írta, váratlanul szívrohamban meghal. Light azonnal felfedezi a noteszben rejlő lehetőségeket: megfogadja, hogy jobbá teszi a világot azzal, hogy megszünteti a bűnözést, elteszi láb alól az összes szélhámost, mert az ő kezében van az Igazság.

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, mikor a rendőrség is felfigyel a titokzatos halálesetekre. A rejtélyes sorozatgyilkost világszerte Kira-nak kezdik "becézni". Mivel az ügy túl bonyolult és összetett, megoldását inkább az L fedőnevű fiatal nyomozózsenire bízzák. L sajnos túl okos ellenfélnek bizonyul, így Light-nak egy idő után fel kell adnia az elveit, azaz hogy kizárólag bűnözőket öl meg; ahhoz, hogy személyazonossága ne derüljön ki, ártatlan emberek életét is ki kell oltania. A sorozat lényegében eme két nagyszerű elme csatájáról szól, arról, hogyan próbálják becserkészni egymást - L értelemszerűen börtönben szeretné látni Kira-t, Lightnak viszont L kiiktatása a célja.

Mint említettem, a sorozat egy nagyszerű krimi. A két fiatal férfi észjárása egyszerűen zseniális, a belső monológok csak még érdekesebbé teszik a sorozatot. A cselekmény kellően feszült, és persze ott van Ryuk is, aki Light mellé szegődve sokszor szolgál a humor forrásaként (a halálisten ugyanis almafüggő...). Ami szintén tetszik benne, az az, hogy nem különböztethető meg igazából a jó és a rossz oldal, mindenkinek megvannak a maga indokai, Light az igazság nevében öl, L pedig morális okokból akarja elkapni Kira-t - lehetnének mindketten negatív figurák, hiszen Light gyilkos, a nyomozónak pedig a főhősre fáj a foga, mégis, mindkét főszereplő bizonyos fokig szerethető figura.

A sorozat a témája miatt elég komoly hangvételűre sikerült, az alapkérdése pedig természetesen az, hogy vajon attól, hogy bűnösöket ölünk, nem válunk-e mi is azzá, s hogy vajon meddig lehet elmenni a nagybetűs Igazság nevében? Annak ellenére azonban, hogy az anime ezt a témát feszegeti, mégsem nevezhető filozófiai eszmefuttatásnak, hiszen a hangsúly sokkal inkább a cselekményen van.

S akkor jöjjön néhány negatívum. Igaz, hogy a két férfi mentális harca igen lenyűgöző és meggyőző, egy idő után mégis unalmassá válik. Folyton közel kerülnek a saját megoldásukhoz, mindig sikerül keresztbe tenniük a másiknak, megőrizniük a kis titkukat, ám mindig történik egy váratlan fordulat, ami valahogy nem jön a képbe. Néhány szereplő pedig nagyon, nagyon nőiesre sikeredett. Igen, a két főhős is. L viselkedése pedig néha nagyon idegesített, annak ellenére, hogy ő a legjobb fej az egész sorozatban... A folytonos édességevés láványától ugyanis azért néha felfordult a gyomrom. Az anime kétharmadánál pedig kiiktatnak egy igen fontos szereplőt, és nekem ezt követően kissé ellaposodott a dolog, bár a végkifejlet azért elég körömrágósra sikeredett.

A végére pedig még egy-két szó: ez az anime semmiképpen sem ajánlott fiatalabbaknak. Van benne egy-két durva jelenet, például rögtön valahol az elején pár fószer meg akar erőszakolni egy fiatal lányt, na és igen, a csúnya balesetek, amiket Light okoz, azok se semmik... Szóval inkább olyanok nézzék, akik megértik a cselekményt, és nem rendülnek meg néhány rondább rész látán. Azok viszont nézzék és élvezzék ezt a kiemelkedően klassz kis animét.

2 komment

Címkék: ajánló sorozat anime

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr77705800

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Manton Jager · http://dangerdays-zone.blogspot.com/ 2011.05.26. 17:17:46

Hehe. ide is írok neked...

Nem nagyon értünk egyet. Kezdjük azzal, hogy Light EGYÁLTALÁN NEM szerethető, én legalább is úgy gyűlölöm, ahogy karaktert még nem gyűlöltem. És nem a 26. rész miatt, hanem már sokkal előbb - azért, mert olyan, amilyen. Mert egy aljas kis szemétláda, nincs mit tisztelni, pláne nem szeretni rajta. Mikamit szeretem helyette, aki dettó ugyanezt csinálta volna magától is… De benne legalább megvan a hit és az elkötelezettség, ő egész életében tett is valamit a világ megjavulásáért, majdhogynem erején felül, nem csak unatkozott a suliban, és gondolatban köpdöste le az embereket... Namindegy. Szóval Light nem. Ráadásul fele olyan okos, mint L, egyszerűen csak mázlija volt. Mázlija volt, hogy Misához került a füzet, mázlija volt Remmel, és mázlija volt Ryukkal…
L örök favorit, ez tény, de hogy unalmas lenne a játékuk?... oké, a Higuchis részek uncsik voltak, de fontosak. Viszont a második fele sztem nem hogy leült, de sokkal pörgősebb és életszerűbb, mint az első!
Jó, láttam vagy tízszer az animét az elmúlt egy évben, és nem tudom megunni, mert még mindig vannak benne érdekes újdonságok, összefüggések (a mangában még több!). Az új karakterek sokkal jobban ütnek (Rodd Forevör!:D), csak nem hagytak nekik időt a kibontakozásra. Sokkal jobban megvágták ezt a részt, mint az elejét a magnához képest… Ezért tűnik Near L utánzatnak, Mello meg egy idegesítő kis ripacsnak, pedig… Áááá, ha teheted, olvasd el a mangát, meg fogsz lepődni! Sztem… Igen,nagyon meg fogsz lepődni…
És ha rám hallgatsz, nem várod ki azt a tíz évet, hogy megnézd.:D Elsőre nem lehet megérteni ezt a sorozatot, úgy értem, nem lehet átlátni. Túl sok a visszacsatolás, az ok-okozat, és értelmetlennek tűnnek a dolgok, főleg a második felében, közben meg nagyon is ki van az találva… tapasztalatból mondom. Én is utáltam az utolsó tíz részt, míg rá nem jöttem, hogy nem értem:D
Azzal viszont egyet értek, hogy nincs mély mondanivalója. Az egész csak egy villogó felkiáltójel a világnak, hogy ez van, így gondolkodnak az emberek, így reagálna a társadalom egy Light-féle elmebetegre, úgyhogy gondolkozz el rajta, mi folyik körülötted, és tedd azt, amit jónak látsz. Csak figyelemfelkeltés, a maga szórakoztató módján, mert hát valljuk be – annak szánták. Kérdéseket felvet, de választ nem ad. De mostanra már ezt is megszoktam, sőt, pont ezt szeretem benne:D

Ui: megint sokat írtam, pedig nagyon-nagyon visszafogtam magam… de dicsérj meg érte, a DN-ről szó szerint hónapokig tudok csevegni…XD

UI2: imádtam a filmeket is:D Még a 3 is tetszett, pedig az már ugye nem DN…

Muse · http://muse.blog.hu 2011.05.27. 09:17:45

@Manton Jager: A kommentjeid lassan rávernek a bejegyzéseim hosszára, de örülök, hogy írtál! :)
Az a helyzet, hogy baromi rég láttam ezt az animét, a bejegyzés dátuma szerint kb. két és fél éve, és lehet, hogy ma már más véleménnyel lennék róla, vagy a karakterekről, vagy a történetvezetésről... A mangát olvasom/olvastam (nem gondoltad volna, mi? :P), most a 9. kötetnél járok, ugyanis gyűjtöm a magyarul megjelent részeket, de még a manga alapján is úgy gondolom, hogy L halála után leül a sztori, és ezt a problémát azzal próbálták kiküszöbölni az írók, hogy baromira megbonyolították a sztorit (amit ráadásul úgy, hogy 4 havonta kapom meg a folytatást, elég nehéz követni... XD). Azzal viszont egyetértek, hogy Near és Mello karaktere a képregényben sokkal kidolgozottabb és érthetőbb.
Egyszer megnézném újra a Death Note-ot, a baj csupán az, hogy nincs időm csak úgy leülni, és órákon keresztül filmezni. De ha összejön, talán írok róla egy újabb értékelést. :D