Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Battle Royale - Van rosszabb az iskolánál

2008.10.15. 14:47 :: Muse

Vajon mit tenne egy átlagember, ha kitennék egy lakatlan szigetre, a kezébe nyomnának egy kisebb kaliberű puskát, vagy egy konyhakést, s arra kényszerítenék, hogy a saját életét védve gyilkolja le a barátait, ismerőseit? Nanahara Súja, egy japán középiskolás diák ezzel a problémával szembesül, mikor őt és 41 osztálytársát államilag kiválasztják a minden évben, mindig más helyszínen megrendezett véres játékra, a Battle Royale-ra. Japánban ugyanis annyira elterjedt a fiatalkorúak által elkövetetett bűnözés, hogy a kormány kénytelen volt ezt az elrettentő erőt törvénybe foglalni. A játéknak szigorú szabályai vannak, megszökni, elbújni nem lehet: a gyerekeket robbanó nyakörv akadályozza meg abban, hogy elhagyják a szigetet, minden hatodik órában pedig tiltottá válik néhány zóna, s aki ottmarad, arra szintén halál vár. Az egyetlen mód a túlélésre, ha az ember kíméletlen és szemrebbenés nélkül beleereszt egy sorozatot az egykori padtársába. A jutalma pedig haláláig tartó anyagi támogatás és egy nemzeti színű vállveregetés.

A történet első ránézésre sokkoló. Elvetemült ötlet, – ha még csak írásban is, – ártatlan, tizenöt éves gyerekeket összezárni, és arra kényszeríteni őket, hogy gyilkolják le egymást egy felsőbb hatalom szórakoztatására, s a világ megdöbbenésének kicsikarására. Azonban, mint kiderül, ezek a fiatalok korántsem olyan ártatlanok, mint amilyennek elsőre tűnnek. Ahogy veszélyhelyzetbe kerülnek, hazudnak, alattomossá válnak, aljas eszközökkel próbálják túlélni a túlélhetetlent.
 
A könyv érdekes témákat feszeget: vajon szélsőséges helyzetben mennyire tud ember maradni az ember? Vajon tényleg létezik-e olyan, hogy erkölcs, méltóság, jóság, bizalom, barátság? Az ember valóban nem állat-e, aki csak a saját túlélésére törekszik, mindegy, hogy milyen eszközökkel? Mennyit ér egy emberi élet? Érthető, hogy ilyen súlyos kérdésekre csak súlyos eszközökkel lehet választ adni. A diákok, amint ölésre kényszerülnek, s tudják, őket is megölhetik, inkább elbújnak egymás elől, ahelyett, hogy összefognának. A helyzet hasonló ahhoz, mint mikor kigyullad egy színház: az emberek inkább agyontapossák a másikat, csak hogy saját magukat megmentsék. Meggyőző az is, hogy a szerző, Takami Kósun diákokat, azaz fiatal, szellemileg még kiforratlan embereket választott áldozataiul, akik még sokkal inkább ösztönből, mint észből cselekszenek.
 
A regény másik figyelemreméltó kérdése az, hogy az állam milyen eszközökhöz képes folyamodni, még napjainkban is milyen messzire mehetne el. Vajon ki szabja meg, hogy meddig ér el a hatalom keze? Mi történik, ha arra nem alkalmas személy kerül vezető pozícióba? Mi az a szint, ameddig nagy tömegeket is befolyásolni lehet? Bele se gondolunk, mennyire nem látunk bele a hatalmi gépezetbe. A könyv szerint ugyanis a Battle Royale, míg a nép felé egy egyszerű, törvénybe iktatott fegyelmi eszköz, addig a felső tízezer szemében ez csupán egy izgalmas játszma, akár egy lóverseny, lehet fogadni, izgulni, vajon ki nyer, és vajon mennyit vesztettek rajta.
 
Ez a sokak szerint remekbe szabott mű, mások szerint pedig tömény borzalom külföldön hatalmas sikert aratott, s emellett hatalmas botrányt kavart, így várható volt, hogy előbb-utóbb hazánkba is eljut. 2000-ben film is készült belőle, Kinji Fukasaku rendezésében, s azóta mind keleten, mind nyugaton kultuszfilmmé vált szokatlansága, brutalitása miatt, s azért is, mert mindezek ellenére próbál emberi maradni – akárcsak a könyv.
 
Én személy szerint a regényt jobban díjaztam, hiszen az sokkal részletesebb, értelemszerűen jobban van felépítve, már-már krimibe csap át, az olvasó véresre rághatja a körmét, miközben azon izgul, hogy vajon ki kit fog elárulni, s a főhős Nanahara Súja életben marad-e, megbízhat-e a veterán Kavada Sógó-ban, bevallja-e gyengéd érzelmeit Nakagava Noriko-nak. Happy end ugyanis az események fényében nincs kilátásban, az – úgy tűnik – manapság kiment a divatból. A Battle Royale-t mindenképp olyan olvasni szerető (a könyv „mindössze” 600 oldalas), a durvább jelenetektől nem irtózó embereknek ajánlanám, akik szeretik a szokatlan, elgondolkodtató műveket.

 

 

(Ez a cikk egyben az első főiskolai házim, mindenki úgy olvassa, kösz.)

2 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr17715337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Muse · http://muse.blog.hu 2010.07.16. 18:31:26

@enbee: Szó mi szó, ötöst kaptam rá anno :) Köszi, hogy olvastad! :)