Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Ken Follet - A katedrális

2010.06.27. 14:21 :: Muse

A nyári szünet kitörését követően ismét belevetettem magam az olvasásba - bevallom, évközben se kedvem, se időm, se energiám nem volt hasonló elfoglaltságra. Ennek ellenére az utóbbi egy évben több mint 25 regényt sikerült itthon felhalmoznom; Székesfehérvár antikváriumaiban és a nagyobb könyvesboltokban ugyanis mindent a kosárba pakoltam, ami hiányzott, érdekelt, vagy csak egyszerűen megtetszett.

Ken Follett bazivastag, bazihosszú és bazinehéz könyvének egy kissé megviselt és gyűrött, de olcsó példányát még a tanév közben sikerült beszereznem, s a vizsgák rémképének oldása érdekében kezdtem el olvasni, de valahol a harmadánál elakadtam, utólag nem is tudom, hogy miért. Mert ez a könyv nem unalmas, nem fárasztó, ez a könyv eszméletlenül jó.

A történetet igen nehéz lenne dióhéjban ecsetelni, legyen elég annyi, hogy adva van a 12. századi Anglia, sok-sok szereplő, akik között vannak nagyon jók és nagyon gonoszak is, bonyodalom és történés dögivel, no meg egy katedrális, amely körül az egész sztori tekereg, amelyhez valamilyen úton-módon mindenkinek köze van, s amely elindítja azt a lavinát, amely sok ember életét tönkreteszi, másokéit viszont felvirágoztatja.

Sosem szerettem a középkorban játszódó regényeket, és nem is hittem, hogy a modern kor jól bevált eszközei vagy a fantázia által kreált dolgok nélkül is lehet izgalmas történetet kerekíteni. Ken Follettnek sikerült. A könyvet, ha egyszer az ember belemerült, nem lehet letenni. Mivel a cselekmény több mint ötven évet ölel fel, bőven jut minden oldalra egy-egy meglepő fordulat. A szereplők mindegyike szerethető vagy gyűlölhető, de még a negatív személyek motivációi is teljesen érthetőek és tiszták. A sok-sok szál tökéletesen simul össze nagy egésszé, minden logikusan kapcsolódik egymáshoz. A főbb karakterek remek módon kidolgozottak, legyen szó akár az ambíciózus Fülöp perjelről, az egyszerű és bölcs Tamás mesterről, Ilonáról, a társadalom titokzatos, vad számkivetettjéről, Jancsiról, az okos, de furcsa fiúról, William Hamleigh-ről, a kegyetlen nemesúrfiról, vagy Aliena-ról, egy meggyilkolt gróf lányáról.

Mivel idegenkedésem okán sosem merültem el a középkor vívmányainak és eseményeinek listáiban, vagy az akkori életmód jellemzőinek leírásában, nem tudom megállapítani, mennyire hiteles a regény. Gyanítom, hogy az író nagyjából azért utánanézett a dolgoknak, s ha nem is vág egybe a valósággal minden, amit leírt, a hangulatot tökéletesen sikerült megteremtenie. A középkori, fejlődő város képe, a szerzetesi élet, a kitaszítottak mindennapjai úgy elevenednek meg a szemünk előtt az író sorai nyomán, akár egy film. S ha valaki azt hiszi, hogy végig az esős, ködös Albionban tekereg a sztorivonal, az téved; egyik szereplőnk nyomán még az akkori déli államok életébe is bepillantást nyerhetünk.

Ami roppant mód tetszett a könyvben, az a történetvezetés. Folyton változik, kinek a szemszögéből látjuk az eseményeket, s ez olyan jól megkavar mindent, még minket is, hogy a legtöbb fordulat igen váratlanul éri az olvasót, szinte fejbekólintja. Nekem legalábbis volt pár ilyen pillanatom, bár lehet, hogy csak én éltem bele magam túlságosan a könyvbe.

Amit még kiemelnék, az a naturalista ábrázolásmód. Nos, ez volt, ahol nagyon tetszett, viszont volt olyan is, hogy inkább kihagytam volna, főleg a legtöbb ágyjelenetnél. Oké, hogy a szereplők ennyire szeretik egymást, vagy hogy éppenséggel egy karakter ennyire perverz disznó, de egy-két helyen szívesen átsiklottam volna néhány megerőszakolás és egyéb felett. De mindegy, ez igazán nem rontott az élményen.

A könyv talán soknak tűnhet egyszerre, de én pár nap alatt kivégeztem, annyira sodort magával. Szinte sajnáltam, hogy vége lett. Olvastam, hogy az író írt egy folytatást a könyvhöz "Az idők végezetéig" címmel, melyben "A katedrális" szereplőinek utódai állnak a középpontban - erősen gondolkozok rajta, hogy beszerzem... Mégis, valahogy fájna a szívem a már megismert karakterek után; olyan érzés lenne olvasni, mint a Harry Potter legutolsó fejezetét, amiben már mindenkinek van gyereke.

Na, de ne kalandozzunk el ennyire. A lényeg, hogy A katedrálist nyugodt szívvel ajánlom nem csak azoknak, akik bírják a középkort, hanem azoknak is, akik egy nagyobb lélegzetvételű, izgalmas, fordulatos olvasmányra vágynak. Nekem bejött. Könyveknél nem szoktam pontozni, de ez tényleg egy tízből tizes alkotás.

6 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr312113521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

64Judit 2010.06.27. 21:19:00

A könyv nálam is 10-ből 10-es, de inkább 11-es! már kétszer olvastam, nemsokára belekezdek az Idők végezetéig-be.
(amúgy meg tetszett a leírásod a könyvről)

Muse · http://muse.blog.hu 2010.06.28. 11:02:11

@64Judit: Örülök, hogy nem csak én vagyok odáig ezért a könyvért :D És köszönöm, hogy végigrágtad magad ezen a sok hülyeségen, amit írtam róla :)

PINGU · http://bolygopingvin.blogspot.com/ 2011.05.06. 15:46:03

Nem tudom azóta olvastad-e az "Az idők végezetéig"-et, de szerintem szinte ugyanaz mint a Katedrális csak -ahogy mondani szokták- zöldben... :)
Persze azért jó volt... :))

Muse · http://muse.blog.hu 2011.05.06. 17:26:45

@PINGU: Még nem olvastam, többek között azért, mert arra gondoltam, hogy az író a Katedrális sikerét akarta vele megismételni, ezért nyilván hasonló lehet. :) És azért sem (ahogy azt a bejegyzésben is írtam), mert hiányoznának a régi szereplők, és a leszármazottaikkal nyilván nem lenne ugyanolyan... :)

PINGU · http://bolygopingvin.blogspot.com/ 2011.05.06. 17:30:48

Pedig pont ugyanolyan... tényleg megírta ugyanazt a sztorit. :)))

Muse · http://muse.blog.hu 2011.05.06. 17:33:47

@PINGU: Azt hiszem, sikerült lebeszélned róla. :D