Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Michael Ende - A végtelen történet

2010.06.28. 12:28 :: Muse

Nem tartom valószínűnek, hogy az én korosztályomban van olyan ember, aki ne emlékezne gyermekkorom egyik legkedvesebb filmjére a kutyafejű, rózsaszín sárkánnyal, a Varázsfonattal, és az iskola szertárában egy különös, izgalmas könyvet olvasó kisfiúval. Be kell, hogy valljam, az 1984-es Végtelen történet a mai napig az egyik kedvenc alkotásom, és nem csak a hozzá kapcsolódó emlékek és a nosztalgia miatt, hanem mert annyira kedves, fantáziadús és gyönyörű.

Ezek után gondolom nem meglepő, hogy szép lassan kíváncsi lettem az eredeti műre is. Michael Ende meseregénye az 1960-as években jelent meg először, azóta bejárta az egész világot, számos nyelvre fordították le, s kis hazánkban is már a sokadik kiadását érte meg. Most, hogy én is egyike lettem az olvasóinak, megértem ezt a hatalmas sikert.

A könyv főszereplője Bux Barnabás Boldizsár, egy tíz év körüli kisfiú, akit anyja halálát követően egyedül nevel az édesapja, s aki teljesen bezárkózik a maga kreálta képzeletbeli világba, épp emiatt nincsenek barátai, a többiek kiközösítik, sőt, néha bántják is. Egy ilyen alkalommal az őt elpáholni kívánó srácok elől Barnabás egy antikvárium sötét polcai között keres menedéket, ahol rátalál a rézszínű selyembe kötött könyvre, melynek borítóján egy fekete és egy fehér kígyó alkot egymás farkába harapva oválist, s amely A végtelen történet címet viseli. Barnabás a könyvvel a táskájában, ám fizetés nélkül távozik, majd ellóg az iskolából, s annak padlásterében beletemetkezik a könyvbe.

S itt következik a könyv a könyvben: Fantázia birodalmát szörnyű veszély fenyegeti. Egy ifjú bíborbölény-vadász, Atráskó kapja azt a megtisztelő, ám igen nehéz és veszélyes feladatot, hogy megtalálja a gyógymódot az uralkodó, a Kislány Királynő betegségére, ugyanis ha ő meghal, egész Fantázia vele pusztul. Eközben a birodalom minden sarkából érkeznek a követek az Elefántcsonttoronyba, hogy beszámoljanak a rettenetes Semmiről, amely minden elpusztít, amerre csak jár, nem hagyva maga után mást, csak űrt. Barnabás annyira belemerül a történetbe, hogy csak lassan jön rá, ő maga is részese a könyv eseményeinek.

Ende bácsit olyan fantáziával, kreativitással és bölcsességgel áldotta meg az ég, amit sokan irigyelhetnének tőle. De mégsem teszi senki, hiszen ezeknek jó részét átadja nekünk a könyvön kersztül. Az író a szereplők és a helyszínek életre hívása közben nem csupán a már ismert mesékre és mitológiákra támaszkodik, rengeteg olyan lényt és tájat teremt, melyeket eddig még sosem láttunk. A kentaurok, boszorkányok, manók, beszélő állatok, sárkányok, a mély szakadékok és az éles hegyormok, a virágzó rétek és a sűrű erdők mellett találkozhatunk a Hegy Öregjével, aki minden eseményt lejegyez abban a pillanatban, amikor történik, és egy vándorló hegy belsejében ülve járja Fantáziát; egy hölggyel, akinek a testén a legédesebb gyümölcsök nyílnak, s akinek sosem születik gyermeke, csak a teste szárad ki, hogy aztán új életre kelhessen valaki másként; ott van a bánya, amely levezet Fantázia fundamentumába, melyet az emberek álmainak papírvékony, üveghez hasonló, egymásra rakódott szeletei alkotnak, vagy ott van a Délsarki Jósda, melynek bejáratát két ősöreg, hatalmas, rettenetes lény, szfinx őrzi, akik között csak akkor merészkedhet át a vándor, ha lehunyva tartják a szemüket, hiszen pillantásuk olyan súlyos az évmillióktól, hogy abba mindenki beleőrül vagy belehal...

De ott van még a kedvencem: Pelerin, az Éjvadon, mely a napnyugtával kezd növekedni, hatalmas, világító dzsungellé alakul át, fantasztikus virágokkal, az égig nyúló fákkal, majd amint felkel a nap, az egész homokká olvad szét. Így létrejön Góba, a Színsivatag, melynek ura egy félelmetes szörnyeteg, egy oroszlán, akinek minden éjjel meg kell halnia, csak hogy Pelerin új életre kelhessen... Hát nem gyönyörű?

Ám nem csak a csomagolás szép, hanem az is, amit becsomagol. Ahogy lehetetlen pár mondatban összefoglalni azt, amit a körítés nyújt, úgy nehéz megragadni a mondanivalót is. A könyv komoly gondolatokat tartalmaz az igazságról, a barátságról, szeretetről, hűségről, a hazugságokról és arról, hogy még a legtisztább lelket is hogyan képes eltorzítani a hatalom és a felelőtlenség. Ende mindezt úgy adja át a történeten keresztül, hogy szinte észrevétlen marad, mégis egyértelmű és egyszerű az egész.

A számomra újszerű, vagy csak egyszerűen ötletes technikai megoldások is nagyon tetszettek: a szöveget kék, illetve piros színű tintával nyomtatták, ezzel jelezve, mely részek játszódnak a mi világunkban, s melyek Fantáziában. Hasonlóval eddig még egyszer sem találkoztam. Emellett a fejezetek kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk az ábécét, melynek minden egyes betűjét díszes iniciálé jelzi, különböző varázslényeket keltve életre. A könyv még a külsejét tekintve is igen tetszetős - pedig az ilyesmi általában nem szokott érdekelni.

A végtelen történet tehát egy gyönyörű, izgalmas, tanulságos mese, mely kicsiknek és nagyoknak egyaránt szól; egy olyan alapmű, amelyet talán senkinek sem szabadna kihagynia. Bár adja magát, de nem hasonlítanám össze a filmmel, amely csak nagy vonalakban követi a történetet, és csupán a könyv első felét dolgozza fel; még mindig úgy gondolom, hogy az éppen olyan kerek és egész, mint a könyv. Imádom mindkettőt, na.

4 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr702115702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gondos Redőnyös · http://gondosredonyos.hu 2010.06.28. 12:59:34

Remek film, remek könyv... Nekem is régi kedvencem. Számomra a könyv jelentett igazán sokat... Jobb ha a saját fantáziánk dolgozik, mintha egy rendező elképzelései alapján látjuk. De azért nem volt rossz a film se, az biztos! Nagy klasszikus!

Muse · http://muse.blog.hu 2010.06.28. 18:08:29

@Gondos Redőnyös: A legtöbb esetben a könyv szokott előbb a kezembe kerülni, és csak azután a filmadaptáció, de ez esetben a kettő érthető okokból felcserélődött... Így viszont össze sem tudom hasonlítani a kettőt, mert egyiket ezért szeretem, a másikat meg azért :)
Egyébként a filmnek szerintem eszméletlen jó a képi világa, viszont igaz, hogy a könyv sokkal több részletet tartalmaz.
Örülök, hogy benéztél! :)

PINGU · http://bolygopingvin.blogspot.com/ 2011.05.06. 15:50:29

Én még gyerekként olvastam ezt a könyvet és teljesen elvarázsolt. Azt hiszem ez volt az első fantasy könyv amit olvastam. Titokban reménykedtem, hogy engem is beszippant a könyv... hátha hallok hangokat... de sajnos nem történt ilyesmi. :)

Muse · http://muse.blog.hu 2011.05.06. 17:30:17

@PINGU: Akkor te úgy voltál ezzel a könyvvel, mint én a Harry Potterrel; sokáig vártam, hogy én is kapjak levelet a Roxfortból... :D