Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Dave Eggers - Ahol a vadak várnak

2010.07.16. 14:38 :: Muse

Dave Eggers "Where the Wild Things Are" című regényének, illetve a filmnek, amely alapján a regény készült, Maurice Sendak mesekönyve szolgált alapul, amely a nyugati világ nagyobbik részén ismert és kedvelt alkotás (nálunk valamiért eddig még sosem bukkant fel). A film ajánlóját még a moziban sikerült elcsípnem egy másik gyerekfilm előtt (ne kérdezze senki, melyik volt az), és egyből megtetszett a benne szereplő lények groteszk, mégis valahogy megragadó külseje, és a filmből sugárzó melankolikus hangulat.

A filmet sajnos még azóta sem láttam, a könyvet viszont sikerült beszereznem. Mielőtt nekikezdtem volna a regénynek, utánanéztem ennek-annak, és mikor rájöttem, hogy a könyvet a film forgatókönyve alapján írták, kissé csalódott voltam. Ám amint olvasni kezdtem, egy csapásra elmúlt minden előítéletem.

A könyv főhőse Max, egy nyolc év körüli rosszcsont kisfiú, aki imád játszani, farkasjelmezét magára öltve, üvöltve randalírozni a lakásban, hóerődöt építeni, kutyájával birkózni. Mindezzel persze a nővére idegeire megy, az anyja pedig sokszor kétségbeesik a csínyek láttán-hallatán, pedig Max nem szeretne mást, csak azt, hogy megértsék őt és hogy törődjenek vele, hiszen annyira magányos. A testvérének azonban ott vannak a barátai, az anyjának az új barátja, az idegesítő és kövér Gary, az apjának pedig a csinos barátnője és a belvárosi lakása, ahol Max csak ritkán jár. Egy este aztán betelik a pohár a kisfiúnál; vacsora előtt, farkasjelmezében kiszalad az utcára, és a decemberi hideggel mit sem törődve nekivág az éjszakának. Elköt egy csónakot, és elhajózik egy csodás szigetre, ahol nincsenek felnőttek, sőt, emberek sincsenek. Ezen a helyen csak a vadak élnek, akik a maguk urai, s akik megválasztják királyuknak Max-et.

A könyvbéli sziget maga a gyerekkor megtestesülése, a vadak, ezek a hatalmas, szőrös lények pedig olyanok, mint a gyerekek. Imádnak játszani, viszont könnyen elunják magukat, és sokszor szörnyen gonoszak és undokok is tudnak lenni. Azt hiszik, hogy mindent tudnak, amit tudniuk kell, s mégis rácsodálkoznak az új dolgokra. Könnyen megszerethetők, de egyszerre ijesztőek is. A hely pedig, a sziget tele van csodákkal és varázslattal, pont olyan, mint amilyen rejtekhelyet elképzeltünk magunknak réges-régen, amikor gyerekként furcsa, de izgalmas játékokat játszottunk magunkban.

A könyv érdeme, hogy hihetetlenül jó hangulata van. Az embernek összeszorul a szíve, ahogy olvassa, hiszen felidéződnek benne azok az idők, amikor még ő is kicsi volt. A történet nem szájbarágós, igazából nincs tanulsága, mégis tanulhatunk belőle. A könyv emellett semmit nem magyaráz meg, minden csak van, és ez így jó. De ahogy felnőttként elgondolkodunk rajta, úgy gyerekkönyvként is maximálisan megállja a helyét. Le a kalappal Dave Eggers előtt, hiszen csodálatos mesét írt a képeskönyv és a forgatókönyv felhasználásával. A kicsiket biztosan elvarázsolják majd a hatalmas vadak; ha gyerek lennék, biztos én velük szeretnék játszani. Azonban sajnos már kezdek kinőni az ilyesmiből: nekünk, felnőtteknek talán már csak a mögöttes tartalom marad... 

2 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr852155636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Turisas · http://alfaomega.blog.hu 2010.07.31. 00:36:20

Hát ha a film alapján készült a könyv, akkor nagy baj nem lehet... :) A Sendak-féle képeskönyvhöz képest egy durván melankólikus és szimbolikus álomvilágot rittyentettek össze Spike Jonze-ék. Nem is mondanám gyermekmesének.

Muse · http://muse.blog.hu 2010.07.31. 19:55:15

@Turisas: Én is valami hasonlóra számítok így előzetesen... :) Nagyon szeretném majd valamikor megnézni a filmet, de valahogy mindig elmaradok vele. Örülök, hogy pozitív véleménnyel vagy a filmről, így még jobban érdekel! :) A könyv sem mondható egyébként teljes mértékben gyerekkönyvnek, de érdemes elolvasni! :)