Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Clive Barker - Korbács

2010.07.26. 18:56 :: Muse

Végre-valahára a kezembe került a Korbács. Sok helyen olvastam róla, a legtöbben az egekig magasztalják, sőt, egyesek egyenesen a klasszikus és kötelező darabok közé sorolják. Érthető hát, hogy furdalta az oldalamat a kíváncsiság miatta. Azt hiszem, a sok pozitív vélemény miatt túl nagyok voltak az elvárásaim, ez a könyv ugyanis nem egy nagy durranás.

Azt hiszem, az iménti bekezdés utolsó négy szavával ezrek lelkébe sikerült mély talpnyomot vájnom. De annyi baj legyen, a "miért"-et is rögvest kifejtem alább.

A Korbács története szerint egykor egy varázserővel bíró nép is élt az emberek között, akiket látólényeknek neveztek. Az évszázadok során azonban egyre kevésbé sikerült észrevétlennek maradniuk, s a beilleszkedés sem ment már nekik úgy, mint azelőtt, sőt, egy irdatlan erejű szörnyeteg is megpróbálta őket kiirtani, látszólag minden ok nélkül, így hát úgy döntöttek, hogy világukat, a Fúgát egy szőnyeg szálai közé szövik, és kivárják, amíg elérkezik az idő a visszatérésre. Sajnos sokkal több évet kell száműzetésben tölteniük, mint várták, sőt, időközben az összes, a szőttest őrző emberi lény (avagy kakukk, ahogy a látólények hívnak minket) eltávozik az élők sorából, így a szőnyeg védtelen marad. Így kerül a képbe Suzanna, az egyik őr leszármazottja és Calhoun, a furcsa fiatalember, aki véletlenül csöppen az események sűrűjébe. Kettejük feladata lesz, hogy megvédjék a Fúgát a gonosz erőktől, és újra felvirágoztassák a látólények világát.

Az a helyzet, hogy maga az ötlet tök jó, sőt, a megvalósításra sem lehet panasz, mert Barker elég jól ír. Tényleg. A fantasy rész viszont annyira elcsépelt sablonokból áll, hogy az, ami újszerű volt, már nem is érdekelt. A csodálatos, varázslatokkal teli világ témájára is láttam már sokkal jobb megoldásokat. Vannak nagyon jó fordulatok, párbeszédek és leírások, de akad legalább ugyanannyi rossz, unalmas és kiszámítható is. A történet hömpölyög, egyre közelebb jutva a monumentális végkifejlethez, közben furcsa, érthetetlen kanyarokat vesz, és a végén lapos epilógusba fut ki. Néhány szereplő motivációi és pálfordulásai egyszerűen érthetetlenek és logikátlanok. Sokszor jön elő a rétestészta-effektus is, ami, hogy őszinte legyek, nem a szívem csücske.

Volt viszont sok olyan dolog is, ami kifejezetten tetszett a könyvben. A gonosz esendő és emberi alakja igazán megfogott, s a Fúga ismerős csodái között is volt néhány igazán eredeti ötlet. Ez utóbbiakkal viszont szintén akadt némi problémám: olybá tűnik, hogy az író nem volt képes megtalálni az arany középutat, melyen haladva egyesíti a mókásan furcsát, a varázslatosan különlegeset, az erotikát és a félelmeteset. Elég csak Neil Gaiman-re gondolnom, hogy Clive Barker máris megbukjon a szememben.

A sötét, tocsogós horror beleszövése egy ehhez hasonló történetbe szintén kalpagemelgetést váltott ki belőlem. Ha van nagyon szép, akkor igazán iszonytatónak is kell lennie. Ilyen például a Nővérek és a Korbács alakja; az előbbi egy klasszikus hármasra, az Anya, a Szűz és a Boszorkány triójára építő, ennek ellenére hátborzongatóan eredeti ötlet, utóbbi pedig mitológiai alapokon nyugvó, kissé kidolgozatlan, de legalább annyira gusztustalan dolog. Az ő jóvoltukból sokszor lehet részünk belezésben, élve csontozásban, erőszakolásban és egyéb nyalánkságokban.

A könyv rengeteg szereplőt vonultat fel, ám sokszor még azok sem kaptak kidolgozott jellemet, akiknek fontosabb szerepük volt a történet folyamán. Szereplők jönnek és mennek, ami akár változatosságot is kölcsönözhetne a regénynek, ámde nem teszi. A szereplőkkel kapcsolatban, ahogy az egész regény alatt is, az volt az érzésem, hogy Barker túl nagy fába vágta a fejszéjét; túl monumentálisat, túl eredetit és szövevényeset akart írni, s a nagy erőlködésben végül elbukott. Ez sajnos már a könyv első része után érzékelhető - még szerencse, hogy ott annyi szál marad elvarratlanul, hogy már csak puszta kíváncsiágból is továbbolvassuk a regényt.

Ami még borzasztóan bökte a csőrömet, azok a látólények és a viselkedésük volt. Ennyire tehetetlen, fanyalgó, "semmi-se-jó-nekünk" bagázsról még sosem olvastam. Igazából ez is egy hatalmas öngól volt Barker-től, ugyanis pont azokat sikerült megutáltatnia velem, akikért aggódnom kellett volna. Persze lehet, hogy ez az egész valami rejtett szimbólum arról, hogy a Paradicsom sem fenékig Hawaii, ha ilyen hülyék lakják, de olvasás közben valahogy nem támadt túl sok kedvem a sorok közé nézni.

Egyébként nem untatott a könyv, izgalmas volt, lekötött, csak sajnos szinte ordított benne az a rengeteg hiba, amit az imént felsoroltam. Ezek miatt néha le is tettem a könyvet egy kis időre, fontolgatva, hogy valami más után nézek, de végül győzött a lelkiismeret. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, a kíváncsiságomat sikerült kielégítenem, de nem hiszem, hogy valaha is újra a kezembe veszem.

A Korbács tehát egy mutatós mese némi tocsogós horror-beütéssel. Egyedi kombináció, nem vitás, így annak, aki szereti a rendhagyó fantasy-t, minden hátsó szándék nélkül ajánlom. Aki szeret olvasni, annak is. Viszont ha valaki színvonalasabb olvasmányra vágyik, annak a számára bőven van más olvasnivaló a tarsolyomban.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr242178010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.