Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Christopher Priest - A tökéletes trükk

2010.10.10. 16:10 :: Muse

A Chritopher Nolan által rendezett, Christian Bale és Hugh Jackmen főszereplésével készült film finoman szólva szerelem volt első látásra. Zseniális alkotás, elképesztő alakításokkal, vizuális világgal és történettel. Érthető módon érdekelni kezdett hát az eredeti mű is.

Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy előbb látom a regényből készült filmet, és csak utána olvasom el a könyvet. Most is hezitáltam egy darabig, de végül rávettem magam, hogy megrendeljem a könyvesbolt utolsó példányainak egyikét, majd miután pihentettem egy kicsit a polcon ezt a nem túl vaskos művet, bele is kezdjek. Már az első oldalon meglepetés ért: a történet a jelenkorban indul. Hoppá. A film ugyanis, ha valakinek esetleg nem volt még hozzá szerencséje, mindvégig a 19. és a 20. század fordulóján játszódik. A könyv első fejezetén végigérve máris jobban kezdett érdekelni a dolog.

A moziváltozattal ellentétben itt nem kettő, hanem négy szálon fut a cselekmény. A néhai sikeres bűvész, Alfred Borden leszármazottja, Andrew Westley meséli el, hogyan is került Borden régi ellensége, Rupert Angier dédunokájának, Kate-nek a házába. A lány felfedi a fiatal újságíró előtt, hogy hogyan is alakult ki a családjaik között évtizedek óta folyó viszály, mivel felfedezte mind Angier, mind Borden egykori naplóbejegyzéseit, illetve jegyzeteit. A továbbiakban e két anyagon keresztül követhetjük végig a két viktoriánus-kori színpadi bűvész karrierjének kezdetét, a felemelkedésüket, s mindazt, ami miatt életük végéig tartó ellenségeskedésük elkezdődött, valamint egy rövid rész erejéig magának Kate Angier-nek a beszámolóját is elolvashatjuk egy réges-régi esetről, amely még gyermekkorában esett meg vele.

Borden és Angier vetélkedése eleinte személyes sérelmek, majd egy trükk, "A transzportáló ember" körül forog, melyet mindkét bűvész más eszközökkel old meg, ám egyik sem tud rájönni a másik trükkjének nyitjára. Ez a trükk, valamint a hozzá kapcsolódó verseny végül megkeseríti mindkét férfi életét, és olyan irányba tereli a sorsukat, amelyről korábban (rém)álmodni sem mertek volna.

Így utólag azt kell, hogy mondjam, a film csak alapjaiban hasonlít a könyvre, az alkotók teljesen mást kerekítettek ki a hozott anyagból. Ott végig másra koncentráltak, fontosabb volt a dráma és a feszültség. A regényben rengeteg az érzelem, a sok kis apróság, sokkal életszagúbb és hihetőbb az egész. A történetvezetés egészen más, sőt, szinte mindenben eltér Christopher Nolan-étől; a végkifejlet és a megoldás is teljesen új alapokra épít, s hogy őszinte legyek, számomra sokkal megrázóbb volt ez a verzió. A filmben minden szereplő sorsa, ha nem is egyértelműen, de elfogadhatóan zárul le, míg itt egyikük olyan embertelen állapotba kényszerül, amelybe belegondolni is szörnyű.

A regény szerkezete igen figyelemreméltó. Valójában csak azok a részek igazán regényszerűek, melyeket Kate és Andrew szemszögén keresztül láthatunk, a két bűvész története viszont valóban oly módon lett megírva, mintha nem nyilvánosságnak szánták volna őket. Olyan két ember firkálgatásai ezek, akik csupán maguknak jegyeztek fel ezt-azt, így sokszor évek esnek ki a történetből, vagy váratlanul említenek olyan személyeket, akik időközben bukkantak fel, s a két szereplő nyilván már régóta ismeri őket, ám mi most látjuk őket először... Mintha tényleg egy ismeretlen ember naplóját olvasnánk. Priest-nek egész emberéleteket kellett néhány oldalba összesűrítenie úgy, hogy az ne legyen mesterkélt, hogy a szereplők jellemére valljon - és sikerült neki.

Majdhogynem egy ültő helyemben olvastam ki a könyvet. Tetszett, hogy a cselekmény annyira eltér a filmváltozatétól, hogy bőven volt min izgulnom. A legjobban a regény felépítését díjaztam, s azt, hogy olyan könnyedén simult bele minden hihetetlen dolog, hogy töredékessége ellenére mégis kerek és egész. Ajánlom a film rajongóinak, azoknak, akik még nem látták (de nézzék meg!), azoknak, akik szeretik a rejtélyeket, az elmúlt századfordulót és a bűvészetet. Megéri elolvasni, mert ez a könyv tényleg trükkös és tökéletes.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr392360594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.