Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Harry Potter és a Halál Ereklyéi - 1. rész

2010.12.27. 15:09 :: Muse

Nos, úgy tűnik, hogy filmügyileg nagyon le vagyok maradva, mert az utóbbi hónapokban nem csak egyszer voltam ám moziban; többek között volt szerencsém megtekinteni a Terhes társaságot és a Szupercsapatot is. Erről a kettőről nem hiszem, hogy írok, egyrészt mert már kihűlt a körülöttük hömpölygő hírfolyam, másrészt egyik se volt akkora szám, hogy megérdemelne egy külön cikket.

Itt van azonban a híresen hírhedt Potter, a hetedik. Annak is az első fele. Sokminden bevallanivalóm akad még olvasóim irányába, s az egyik közülük az, hogy a kétezres évek elején, mikor kis hazánkba is kezdtek betörni a HP-könyvek, s én éppen általános iskolai hatodik osztály címén koptattam azt a bizonyos padot, nos... Mondhatni, hogy első olvasásra beleszerettem a sorozatba, és hatalmas nagy fan voltam (annyira, hogy ha valaki felolvasott egy félmondatot bármelyik könyvből, fejezetre és oldalszámra be tudtam lőni). J. K. Rowling - Tóth Tamás Boldizsár hathatós közreműködésével -, mint oly sok más gyerekkel, velem is megszerettette az olvasást, s azóta olyan könyvbuzi vagyok, mint a fene. A baj csak az, hogy időm egyre kevesebb van erre a szórakozásra, na, de nem is erről akartam én beszélni.

A Potterrel való megismerkedésemet követő években rendszeresen visszatérő motívum volt az életemben, hogy lelkendezve elmentem a moziba, megnéztem az új HP-filmet, aztán félig-meddig csalódottan jöttem ki. A látvány mindig odacsapott, de a könyvadaptáció sosem sikerült valami jóra. A Félvér Herceg környékén ez az érzés valahogy elmúlt, amit annak tudtam be, hogy nagyon rég nem olvastam a könyveket. Ezt okolom azért is, hogy a 7. rész első fele kifejezetten tetszett. A "miért?" kérdőszócskára adott válaszokat legszívesebben listába szedném, de mivel ez nem szokásom, igyekszem minden pontot kifejteni.

Először is: nem írtak át semmit. Kihagytak dolgokat, az oké, ez viszont elkerülhetetlen, ám a fülem mindig is kettéállt attól, hogy folyton új fordulatokat és kapcsolódási pontokat kreáltak a filmekben, mintha magasról tojnának arra, amit Rowling olyan szépen és logikusan felépített (sokszor gondolkoztam is ezen: az írónőnek ennyire nincs beleszólása a forgatókönyvbe, vagy egyszerűen csak magasról tesz rá, miután megkapta a neki járó jogdíjat?). Most viszont az események úgy köveik egymást, ahogy kell, egyetlen fontosabb epizód sem maradt ki, ami megdobogtatta a szívem.

Mindez persze jórészt annak köszönhető, hogy a megszokott két órára ezúttal csak egy fél könyv jutott. Tudom, hogy a Warner Bros. hatalmas, kettészedős ötlete mögött leginkább a dupla bevétel csodás látomása húzódik, de el kell ismerni, hogy a félbevágás előnyére válik a filmnek. Végre van idő rá, hogy minden kibontakozzon, hogy ne legyenek logikai bukfencek, s így megvan a lehetősége annak is, hogy a rajongók, akik olvasták is a HP-t, végre elégedettek legyenek.

Másodszor: a hangulat. A filmek részről részre komorabbak lettek, de azt hiszem, a sötét hangvétel most érte el a csúcspontot, és nem tudom, hogy a fináléban lehet-e majd ezt még tovább fokozni. Remélem, hogy igen. Jelen esetben remekül sikerült érzékeltetni azt a kétségbeesést, reménytelenséget és magányt, ami a könyvre is jellemző volt. Áradtak felénk az érzelmek, sok volt a megható pillanat, és akadtak olyanok is, ahol majd összecsináltam magam. A lezárás mindent vitt: nem gondoltam volna, hogy ennyire negatív lesz, ennyire reményoszlató, ahogy azt sem, hogy így fogok kijönni a moziból: te jó ég, de szar a varázslóvilágnak. Ebből a szempontból a legjobb Potter-moziélményem volt ez a film.

Harmadszor: a látvány. A Potter-filmek, valljuk be, eddig is élen jártak ebben, és nem csak a magas szintre fejlesztett CGI miatt. Már a kiválasztott helyszínekkel, a díszletekkel, jelmezekkel is képesek voltak elvarázsolni a nézőt. Igen, ezek a filmek a legtöbb esetben a látvánnyal igyekeztek lehengerelni minket. Most sikerült felülmúlniuk önmagukat. Ilyen pörgős és jól megrendezett akciójeleneteket eddig még nem láthattunk bennük, de ennyire fantasztikus tájakat sem. Ennek a résznek kifejezetten a javára vált, hogy a szereplők kiszabadultak a Roxfortból. Nem hiányzott a suli. Sokkal inkább lenyűgöztek Skócia sziklás tájai, a jellegezetes angol falucskák, a tengerpart, ésatöbbi, sorolhatnám még.

Negyedszer: kettő, eddig kissé háttérbe szorult szereplő most végre rivaldafénybe léphetett. Bellatrix Lestrange-ről és Voldemortról beszélek. Tudom, hogy Helena Bonham Carter és Ralph Fiennes nyúlfarknyi szerepeikben eddig is lejátszották a vászonról szinte az egész szereplőgárdát, de most, hogy hosszabb jeleneteket kaptak, alakításuktól finoman szólva is seggre ültem. Színészóriások mindketten, ezt nem tagadhatja senki.

Ha már a színészeknél tartunk, nagyon tetszett az új mágiaügyi miniszter szerepében Bill Nighy, akit az Igazából szerelem óta imádok. Kár, hogy nem szerepelt túl sokat.

Ötödször: animációs kisfilm. Elképesztő volt. Erről nem is mondok többet.

Az áradozás után viszont jöjjön néhány negatívum. Van egy dolog, amit már többször emlegettem, ha nem is itt, de szóban mindenképp: a főszereplőket játszó színészek nem bírnak színészi képességekkel. Ebben a filmben, ahol érzelmek egész skáláját kellett volna felvonultatni, egyedül a főhős, Daniel Radcliffe volt az, aki meg tudott birkózni a feladattal (viszont még mindig baromi idegesítően vigyorog). Emma Watson és Rupert Grint azonban egyszerűen nem képesek kettőnél több arckifejezést felvenni (Emma: szigorú, ijedt; Rupert: bamba, ami lehet bárgyún bamba, ijedten bamba avagy dühösen bamba). Nem tudom, miért, talán nem élik bele magukat eléggé a szerepbe, de úgy gondolom, hogy 6 darab HP-filmmel a hátuk mögött már igazán belejöhettek volna.

A másik, ami nem tetszett, az a Harry és Ginny közötti szerelmi szál nyálas erőltetése. Már az előző részben is ki voltam bukva rajta ("A cipőfűző bekötése olyan romantikus!" Hogyne.), s most még inkább kiakasztó jeleneteknek voltam tanúja. Nem hiszem el, hogy ezt ne lehetne szebben megoldani... Aztán ott volt még az, hogy néhány kedvenc szereplőm nagyon keveset szerepelt a filmben, ez viszont már a történet hibája, így az alkotókat igazán nem hibáztathatom érte.

Így utólag azonban nagyon zavar valami, amiért viszont okolhatóak a készítők, mégpedig az, hogy az előző részek nem adnak elég logikus és összetett felvezetést az utolsó részhez. Aki nem olvasta a könyveket, az nyilván jobban érzi. Annyi mindent kihagytak ugyanis korábban, hogy itt néhány dolog eléggé deus-ex-machina megoldásnak tűnhetett. Csak hogy egy példát említsek: Dobby. Hol bújkált ez a szerencsétlen 4 filmen keresztül, és most miért jött vissza? - kérdezhetné a laikus néző. De nem csak Dobbyt emlegethetném, mert ott van még Griffendél kardja, vagy Ron bátyja, Bill, ésatöbbi, ésatöbbi.

Most azonban hivatalosan úgy ítélem meg, hogy nincs több említenivaló mondandóm e filmmel kapcsolatban, mert ez a kritika így is épp elég hosszúra sikeredett. Zárom tehát soraimat, méghozzá a következőképp: úgy vélem, eddig ez a legjobban sikerült rész, a rajongóknak mindenképp ajánlott (de ők úgyis megnézik), s nem csak nekik, hanem mindenkinek, aki szereti a fantasy műfaját. Azonknak viszont, akik eddig csak a filmeket látták, ajánlatos olyasvalaki mellé szegődni, aki otthon van a témában, különben a film végére maradhat bennük néhány homályos részlet. Az utolsó részt pedig nagyon várom, és sajnálom, hogy a nyárral együtt a június is baromi messze van.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr972542061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.