Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Jane Austen - Büszkeség és balítélet

2011.01.15. 16:09 :: Muse

Ha valaki akár még egy évvel ezelőtt is azt mondja, hogy én valaha is a kezembe fogok venni egy ehhez hasonló romantikus klasszikust, azt mondtam volna, hogy hülyeségeket beszél. És lőn, valahogy mégis érdekelni kezdett, miért olyan népszerűek az 1800-as években élt és alkotó Jane Austen könyvei a mai napig (igazság szerint miután egy olyan barátnőmnél láttam meg egyik regényét, akinek sokszor adok a véleményére, végem volt). Közülük végül a legismertebbet és legnépszerűbbet, a Büszkeség és balítéletet pécéztem ki elolvasás és alaposabb szemrevételezés céljából. Mielőtt azonban belekezdenék véleményem dagályos ismertetésébe, meg kell, hogy jegyezzem, az Ulpius-ház könyvkiadó ezúttal igazán kitett magáért, hiszen gyönyörű, egységes sorozatot alkototva kiadta Austen összes regényét, s ezen könyvek legszebb részei egyértelműen a csodás, minimalista borítók, melyek egy japán festőművész, Nomoto Kazuko érdemei.

No, de térjünk vissza magára a regényre. Elöljáróban úgy gondoltam, hogy egy hosszú, vontatott, nyálas szerelmi történetet veszek a kezembe, amiben több mint 400 oldalon keresztül alig történik valami, és sírni fogok az unalomtól, mire a végére érek. Hogy egyszerűen és szépen fogalmazzak: nem lett igazam.

Ha valaki esetleg nem ismerné a történetet, annak dióhéjban összefoglalom. Egy vidéki, angol úri családot, a Bennet-famíliát öt lánygyermekkel áldotta meg a sors, akik közül lassan a legkisebb is eladósorba lép. Mivel fiú örökös híján a család egyetlen biztos, jövőbeli megélhetési forrását az jelenti, ha jól házasítják ki gyermekeiket, Mrs. Bennet azt tekinti életcéljának, hogy lányait minél előbb férjhez adja. El is érkezik a nagy lehetőség, mikor a szomszédos kúriát kibéreli egy gazdag ifjú, bizonyos Mr. Bingley, és legjobb barátja, Mr. Darcy. A két úriember ezután alaposan felkavarja a csendes környék és a Bennet-család életét.

Főszereplőnk Elizabeth Bennet, a második legidősebb leányzó, aki maga sem tudja, miféle érzelmeket táplál Mr. Darcy iránt, aki a kedves, vidám és nyílt Bingley-vel ellentétben zárkózott, komoly, és a legtöbb ember szerint borzasztóan modortalan. A regény azonban nem csak róluk szól, több szerelmi szál kibontakozásának, valamint intrikák sorozatának lehetünk tanúi. A regény összességében kiváló korrajz, s egyben roppant szórakoztató is.

Ami szórakoztatóvá teszi, az az, ahogyan az írónő elmeséli a történetet. Annyi iróniát és finom humort csempészett bele, amennyit csak lehetett; az emberi butaságról, képmutatásról, jó és rossz döntésekről, önzőségről, szerelemről és szeretetről mesél. Megmosolyogatóak a kilométer-hosszú körmondatok, melyekben a szereplők beszélnek, s amelyekben sokszor olyan ötletesen és burkoltan sértegetik egymást, ahogy csak egy kifinomult angol nemesember/hölgy tudja. Kedves, ahogy a szerelmeseknek a társadalmi normák hálójában vergődve egyszer hónapokba telik, míg megvallják érzelmeiket, másszor pár napos ismertség után már eljegyzést és házasságot ajánlanak. Mókás, hogy a házastársak magázzák egymást, és hogy az emberek a másik legkisebb mozdulatára is sasszemekkel figyelnek, hiszen minden megnyilvánulás árulkodó lehet.

A regényben rengeteg a szerethető és a szórakoztató figura, ott van például maga a Bennet házaspár, ahol a férj komoly és megfontolt, és igen szórakoztatja, hogy a neje mennyire ostoba. Elizabeth intelligens, logikus gondolkodású és sokszor pimasz ifjú hölgy, nővére, Jane végtelenül kedves és szerény, Mr. Darcy olyan, mint a lópokróc, az ember mégis megkedveli egyenes jelleméért; Mr. Bingley elbűvölő, Mr. Collins, a Bennet-család tiszteletes kuzinja egyszerre beképzelt és alázatos, ami sokszor csal mosolyt az arcunkra, de igazság szerint jó ideig sorolhatnám még a szereplőket.

Ami a regény romantikus részét illeti... Igen, ez egy olyan történet, ahol a szerelmeseknek több, mint háromszáz oldal kell ahhoz, hogy megfogják egymás kezét, és valóban a szerelem áll a középpontjában, de egyáltalán nem csöpög. Nagyon kedves, fordulatos és élvezetes, még az olyanok számára is, mint én (nem vagyok egy romantikus alkat). Ami szintén érdeme a könyvnek, hogy egy érettebb tizenéves ugyanúgy a kezébe veheti, mint egy nyugdíjazás előtt álló felnőtt. Univerzális, ahogy az is, amiről szól, hiszen a szerelem, mint tudjuk, örök.

Lényeg a lényeg: ezentúl jobban odafigyelek minden klasszikus műre, amiről sokan állítják, hogy jó. Nemsokára jöhet a Quo vadis Sienkiewicz-től, a Hidegvérrel Truman Capote-től, az Abigél Szabó Magdától, ésatöbbi. Szerintem mindenkinek jobb így, hogy nem pötyögöm le a teljes "El akarom olvasni"-listámat. A Büszkeség és balítéletet addig is szívből ajánlom mindenkinek.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr812585873

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.