Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Brenna Yovanoff - Az elcserélt

2011.02.04. 17:36 :: Muse

Az Alkonyat után muszáj volt valami friss(nek ható), pörgős, érdekfeszítő könyvet a kezembe vennem - szerencsére Az elcserélt minden kritériumnak megfelel. Még csak nem is túl vaskos - olyannyira nem, hogy a szorgalmasabbak akár egy délután alatt a végére érhetnek; én azonban, időhiány okán, majdnem három napig hurcoltam magammal a táskám mélyén, egy védőburok gyanánt használt Alexandrás zacskóba bugyolálva (utálom, ha megtörnek, meggyűrődnek, összekoszolódnak a könyveim, és olybá tűnik, hogy ez a módszer segít elkerülni mindezt).

Ez a könyv, ha nem is túl eredeti (sok hozzá hasonló regényt olvastam magam is), nagyon jó arányérzékkel olvasztja egybe a rejtélyt, a tinirománcot, a horrort, a misztikumot és a mindennapi problémákat, s az író emellett megfűszerezte még némi humorral, mitikus utalásokkal és izgalmas (bár néhol kiszámítható) fordulatokkal is. A dolgok e kellemes keveréke teszi társai közül kiemelkedővé a regényt, amely igazán kellemes kis olvasmány.

A történet egy (valószínűleg amerikai, bár ezt egyszer sem említik) kisvárosban, Gentry-ben játszódik, amelynek lakói a környező tepülésekkel ellentétben kellemes jólétben tengetik mindennapjaikat. Aki itt él, annak már a dédszülei is itt éltek, és úgy tűnik, senki nem is tervezi, hogy valaha is elhagyja a várost. Pedig lenne rá okuk, hiszen van egy dolog, amiről mindenki tud, s amiről senki nem beszél: időről-időre eltűnik egy kisgyermek; egy titokzatos személy az ágyukból rabolja el őket, s valami mást, egy elcseréltet tesz a helyébe, ami hasonlít ugyan az igazira, de mégsem ugyanaz. Az elrabolt gyerekek sosem kerülnek elő, azok viszont, akik a helyükbe érkeznek, kis idő elteltével szinte mind meghalnak.

Egy kivétel akad csupán, ez pedig nem más, mint a főhős, Mackie Doyle. Mackie furcsa srác; ha vas kerül a közelébe, rosszul lesz, a vért egyáltaltalán nem bírja, és megszentelt földre sem léphet. Ez utóbbi azért okoz számára különösen nagy problémát, mert az apja Gentry lelkésze. Mackie tudja jól, hogy micsoda ő valójában, ám csak akkor kezd nyomozni származása után, mikor ismét eltűnik egy kisgyerek - ezúttal az egyik iskolatársa, Tate húga.

Az elcseréltben, mint említettem, minden benne van, ami egy jó ifjúsági fantasy-hez kell. Mackie figurájával a legtöbb kamasz együttérezhet, hiszen ő, bár sokan szeretik, kívülállónak érzi magát, olyasvalakinek, akit nem értenek meg, aki nem való igazán a társadalomba. Ezt a tipikus útkereső és önmegismerő folyamatot nagyon szépen és logikusan vezeti le az író, a végére olyan tanulságot biggyesztve, amelyet mindenkinek, még a felnőtteknek is érdemes lenne megfogadnia. A (képzelt) magány mellett megjelennek itt más tinédzserkori problémák is (pf, úgy beszélek erről, mintha 20 évesen én már annyira felnőtt lennék...), mint például az első szerelem, azon belül is a vélt és a valós, a család szerepe a jellemfejlődés során, a barátok, a bulik és a züllöttség, a csalódások és a lassú menetelés a nagybetűs Élet felé.

A másik szál, amit nagy-nagy dicséret illet a regényben, az maga a történet gerince: Gentry rejtélye. Logikusan felépített, nem eltúlzott, sokat merít főleg az ír mondavilágból, tele van nagyon jó ötletekkel, és még ebbe is beleszuszakoltak némi mondanivalót a másságról (nem a melegekre gondolok) és egymás elfogadásáról. Ezen a vonalon az is nagyon tetszett, hogy bármilyen elvont vagy meseszerű elemek is kerültek a könyvbe, remekül megférnek mellette a realista részek.

Amit még érdemes megemlíteni a könyvvel kapcsolatban, az a stílusa. Nem annyira egyéni, hogy elsőre meg lehessen különböztetni más írókétól, de roppant gördülékeny; az író nagyon ért ahhoz, hogyan kell az érzéseket és a hangulatokat átadni az olvasónak. A szöveg sehol nem fellengzős, végig egyszerű, hétköznapi nyelven szólal meg, és mégis van benne valami különleges, ami miatt olvastatja magát.

A szereplőkre kivételesen nem térek ki (de lám, mégis), hiszen Mackie-t leszámítva mindenki tipikus karakter volt, a barátoktól kezdve, a két körülrajongott lányon át, a rejtélyes idegennel és a szerető nővérig bezárólag. Na jó, most, hogy így belegondoltam, Mackie is elég tipikus, ő a meg nem értett, magába forduló srác, aki végül úgyis megtalálja a saját útját... Mindez azonban nem válik kárára a könyvnek, hiszen ez a műfaj pont ezt követeli meg, s amilyen egyszerű és érthető volt a történetvezetés, annyira letisztultak a benne szereplők is. Ez azért sem volt baj, mert egyszerűségük mellett eléggé emberiekre sikeredtek, mindenkinek megvoltak a maga hibái, és a maga kis világszemlélete.

Lényeg a lényeg: aki valami könnyed, de érdekes és izgalmas ifjúsági fantasy-re vágyik, amely végre nem veszi túl komolyan magát, és még csak szájbarágós tanulságokkal sincs telezsúfolva, annak bátran ajánlom Az elcseréltet. Kivételesen a tartalom van olyan jó, mint a borító, ami egyébként, meg kell jegyezzem, fantasztikusan mutatós és figyelemfelkeltő. Még ilyet, még!

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr402639024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.