Sosem voltam nagy fanja ennek a sorozatnak, bár a tengeri kalandok általában lekötnek, és Johnny Depp-et is bírom. Az igazság az, hogy kíváncsi voltam, mit hoznak ki az alkotók a sokadik lehúzott rókabőrből, és a moziból való távozás után megállapítottam, hogy kellemesen csalódtam.

A sztorit, gondolom, nem kell ecsetelnem, de dióhéjban azért elárulok annyit, hogy három csapat - Edward Teach, alias Feketeszakáll, valamint az időközben a brit királyi flotta magas rangú tisztjévé avanzsált Barbossa, és a spanyolok hajóján tartózkodó legénységről van szó - elindul, hogy megkeresse a fiatalság forrását. Természetesen itt van a jó öreg Jack Sparrow is, aki szokásához híven hol ide, hol oda csapódik, valamint kapunk még Pénelopé Cruz-t, sziréneket és szerelmes papot is.

Az első dolog, amit megemlítenék a filmmel kapcsolatban, az az, hogy a Will Turner (Orlando Bloom) és Elizabeth Swann (Keira Knightley)-páros egyáltalán nem hiányzott a filmből, pedig, annak ellenére, hogy szerelmi vívódásuk az agyamra ment, azt hittem, hogy kicsit azért fog. Hiányuk által azonban a film végre a sorozat legemlékezetesebb és legeltaláltabb figurájára, Sparrow kapitányra koncentrálhatott. Johnny Depp pedig ismét csak remekelt.

Ám nem csak ő alakít hatalmasat a filmben; a Barbossa-t alakító Geoffrey Rush is kiváló játékot nyújt, de igazából egyik szereplőre sem lehet panasz. Mind az új, mind a régi karakterek tökéletesen illeszkedtek a film hangulat- és látványvilágába.

Ha már látvány: a készítők becsületére legyen szólva, hogy képileg minden téren kitettek magukért. Elsősorban a jelmezeket említeném meg. Mindig is utáltam a kosztümös filmekben azt, hogy a szereplők ruháin látszik, most hozták ki őket a raktárból/jelmezkölcsönzőből. Itt azonban minden kopott, zsíros, foltos, viseltes, vagy ha kell, fullasztó, megsárgult csipkehalmokkal ékesített, vagy ránézésre is nehéz és bársonyos. A kellékek szintén hasonlóak: mind egyedi és úgy néz ki, mintha tényleg rendeltetésszerűen használnák őket, legyen szó egy egyszerű kupáról, térképről vagy kardról. Emellett a víz és az egzotikus tájak látványa, a jelenetek dinamikája, a sűrű és pörgős akció is mind-mind a moziszékbe szegezi a nézőt.

De egy film nem lehet jó csak a képi megjelenítés miatt, így néhány mondat erejéig kitérek a forgatókönyvre is. Az előző részeknél néhol azért éreztem döccenőket és üresjáratokat a dialógusokban, itt azonban olyan könnyed és gördülékeny minden párbeszéd, hogy csak na. Ráadásul az első rész óta nem volt ennyi poén sűrítve a filmekbe, de ez talán annak is köszönhető, hogy Jack Sparrow karaktere végre jobban előtérbe kerülhetett, és még több szerephez jutott.

Ami még fontos: a zene. Hans Zimmer remek filmzenéket ír, s bár most nem sok újat tudott mutatni, a Karib-tenger kalózainak főbb témáit megtartva ismét megteremtette azt az atmoszférát, amelytől az embernek megjön a kedve a kalandhoz.

Összességében nagyon jó kis kalandfilm ez, igazság szerint még néztem volna egy kicsit (ha jól emlékszem, ez a rész valamivel rövidebbre sikeredett a korábbiaknál), bár bonyodalomból, szerelemből és harcból bőven kijutott így is. Kíváncsian várom, miféle folytatásokat gyártanak ehhez a történethez, ugyanis a film végén jó néhány szál elvarratlan maradt, és különben is, a Disney nem lenne Disney, ha nem készítene egy újabb trilógiát.