Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Horvátországi olvasmányok, avagy első könyveim Paulo Coelho-tól és Sir Arthur Conan Doyle-tól

2011.06.28. 00:23 :: Muse

Ha az ember nyaralni megy, érdemes könyvet vinnie a hosszú útra és az unalmas órákra. Elkövettem azt a hibát, hogy megfeledkeztem erről az aranyszabályról, így kénytelen voltam pofátlanul másoktól elkérni az általuk cipelt köteteket. Szerencsémre két olyan alkotást kaptam kölcsönbe, amelyekhez még nem volt szerencsém, sőt, még az írókhoz sem.

Kezdjük azzal, amelyik kevésbé tetszett. Ez nem más, mint a Paulo Coelho: Veronika meg akar halni c. regénye. Olvastam már erről a brazil fazonról, és azt is tudom, hogy nagyon népszerű manapság a magyar olvasók körében. Az utóbbi évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy nem feltétlenül jó az, amit sokan istenítenek.

A könyv első oldalain egy szlovén lány, Veronika öngyilkosságot kísérel meg, mert életét értelmetlennek és monotonnak találja. Az általa bevett ipari mennyiségű altató azonban nem öli meg azonnal, hanem súlyos károsodást okoz a szívében. A halála így eltolódik néhány nappal, s ezt a néhány napot egy elmegyógyintézetben kell töltenie, ahová állítólagos beszámíthatatlansága miatt kerül. Veronika természetesen először kétségbeesik, győzködi magát, hogy ő meg akar halni, s mivel ez így is lesz, minden rendben van, de aztán rájön, hogy mennyi mindent nem tett még meg élete során, ezért az utolsó napokat minél színesebben akarja eltölteni.

A regény alapgondolata az, hogy használjuk ki az élet minden lehetőségét, ne depizzünk, de zárkózzunk el a világtól, satöbbi. Erre csak azt tudom mondani, hogy oké, legyen így, de ezt szebben, kevésbé szájbarágósan és áltudományos blablák nélkül is ki lehetett volna fejteni. Coelho minden egyes fejezetet teletűzdelt ezerszer hallott közhelyekkel, emellett sok helyen zavaros, nem összeszedett gondolatokat igyekszik megosztani az olvasóval. A regény sablonos, kiszámítható, a nyelvezete végtelenül egyszerű, az egész rossz szájízt hagy maga után. A szereplők sekélyesek, ahogy a mondanivaló is. Jó, jó, tudom, a legnagyobb alapigazságok a legfontosabbak az életben, de amit ezerszer hallok, arra egy idő után már nem figyelek oda.

A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy a depresszió, úgy tűnik, a gazdagok betegsége. Azt hiszem, csak az mondja azt, hogy nincs értelme az életnek, és hogy nem tud mit kezdeni magával, akinek sosem voltak megélhetési gondjai az életben. Olyan nincs, hogy egy ember, akinek vannak barátai, van munkája, családja, élete, begubózzon és öngyilkos akarjon lenni. Váh. Meg különben is, ha én tudnám meg, hogy csupán egy hetem van hátra, azt hiszem, sikítva és bömbölve rohangálnék szobáról szobára, vagy átgondolnám az életem, de nem akkor kezdeném el keresni a legeslegjobb barátomat meg az igaz szerelmemet.

A másik könyv jelentősen jobb olvasmánynak bizonyult - Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája volt az, ami hozzám került. Még sosem olvastam Sherlock Holmes-történetet (filmet többet is láttam), de kíváncsi voltam, mitől lett ez a figura és a róla szóló számtalan regény a krimi-irodalom egyik alapköve és klasszikusa.

A történet, mint általában a krimik, egy gyilkossággal kezdődik. Sir Charles Baskerville, egy vidéki angol nemes olyannyira titokzatos körülmények között huny el, hogy a család egyik barátja londoni otthonában felkeresi Holmes-t és hűséges társát, doktor Watson-t, hogy segítsenek kideríteni, mi is történt valójában. Mint kiderül, a Baskerville családot ősi átok sújtja, a birtok közelében fekvő lápon ugyanis időről-időre látni és hallani vélik a pokol egyik vérebét. Holmes és Watson tehát felkerekedik, hogy még mielőtt az örököst is elteszik láb alól, pontot tegyenek az ügy végére.

Ebben a könyvben külön tetszett az, ahogy az angol folklórt beleszőtte a szerző a történetbe. Emellett a cselekmény is nagyon jól kidolgozott, s még azután is lehet izgulni, hogy kiderül, ki a tettes. Minden nagyon jól épül a szereplőkre, a kis részletekre, a rejtélyre, egyszóval nem hiába oly népszerűek ezek a sztorik a mai napig. Ami még nagyon megragadott, az a kor, amiben játszódik, de hát mindig is odavoltam a viktoriánus dolgokért. Néhány részt persze megmosolyogtam, főleg azt, mikor a regény végén Holmes összefoglalja a regény tartalmát Watson-nak, de ez legyen a legkevesebb. A lényeg, hogy A sátán kutyája felkeltette az érdeklődésemet az angol krimi-irodalom és Sir Arthur Conan Doyle munkássága iránt.

Elképesztő, hogy mik nem kerülnek az ember kezébe napozás ürügyén, mi?

5 komment

Címkék: blog ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr813020499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsuu600 2011.11.17. 17:24:09

Ezeket a könyveket még nem olvastam, igaz, a Sátán kutyáját láttam már valahol, de nem tudtam belekezdeni:D Ezennel felírva a kötelezők közé.
Elvittem a balatoni kirándulásra egy könyvet:D Rá se néztem, helyette vettem egy másikat (A holdat az égről):D

Muse · http://muse.blog.hu 2011.11.20. 12:01:20

@Zsuu600: Hát, egy Sherlock Holmes-regény, ha nem is kötelező, de talán ajánlott, ahogy annyi minden más is. :) Én úgy vagyok ezzel, hogy kicsit műveltebbnek, tájékozottabbnak érzem tőle magam, ha a kezembe kerül egy-egy ilyen klasszikus. :D
"A holdat az égről"? S az miféle? :) Én melyik könyvnél bizonyult érdekesebb olvasmánynak? :D

Zsuu600 2011.11.20. 12:06:21

@Muse: Ez valamilyen új könyv, és a Gubólakók volt a másik:) Most a gubósokkal is megbarátkoztam, de még mindig fárasztó jelenség... Olvasok két oldalt és cseppet megunom :P

Muse · http://muse.blog.hu 2011.11.21. 15:41:46

@Zsuu600: Hű, kezdem szégyellni magam, hogy egyikről sem hallottam még... Én most Christopher Moore-t olvasok (Prérifarkas Blues); nagyon beteg ez az ember, de iszonyúan bírom! :D
süti beállítások módosítása