Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Umberto Eco - A rózsa neve

2011.09.24. 19:39 :: Muse

El se hinnétek, mennyi ideje kotlok ezen a bejegyzésen... Többször (sokszor) belekezdtem, írtam néhány sort, de sosem éreztem úgy, hogy hozzá méltóan írok korunk eme gyöngyszeméről, klasszikusáról. Végül úgy döntöttem, hogy hagyom a felesleges rizsát, a művelődni vágyók meg, ha többet akarnak tudni a regény kultúrtörténeti és egyéb vonatkozásairól, olvassák el valaki más kritikáját.

No, hát Umbero Eco nevével a "Hogyan írjunk szakdolgozatot?" c. kedves kis olvasmány kapcsán találkoztam annak idején, és már akkor feltűnt, hogy ez az olasz úriember még egy efféle száraz és kellemetlen témáról is milyen humoros és könnyed, ugyanakkor alapos stílusban képes írni. A rózsa nevéről már korábban is hallottam, de csak ekkor azonosítottam be a mű szerzőjét, s mikor megtudtam, hogy az Európa Kiadó gyönyörű, igényes új kiadást készül megjelentetni a regényből, azonnal fenni kezdtem rá a fogamat. Mit ne mondjak, bár az első oldalak kissé elbizonytalanítottak (azok, amelyekben Eco bácsi azt elemzi kimerítő részletekbe menően, hogy mégis honnan szedte azt a réges-régi kéziratot, ami egy másik kéziratról szólt, ami egy olyan történetet mesél el, ami talán meg sem történt, és azután hogyan nyomozott különféle társaságok, templomok, kolostorok, meg ehhez hasonló sötét és penészes helyek archívumaiban... Szóval, el tudjátok képzelni.), maga a regény hatalmas élmény volt.

A történet dióhéjban annyi, hogy egy, az észak-olaszországi hegyekben eldugott bencés kolostorban titokzatos haláleset történik, amelynek kivizsgálására a brit származású, ferences rendi szerzetest, Vilmos testvért kérik fel, aki messze földön híres éles eszéről, hatalmas tudásáról és nyomozói módszereiről. Adso, Vilmos ifjú tanítványa is vele tart; az ő szemén keresztül láthatjuk a helyszíneket, az eseményeket. Mert eseményből aztán akad bőven, nemkülönben teológiai és politikai jellegű beszélgetésekből, vitákból is, amelyek egyesek számára talán vontatottá teszi a regényt, de én kifejezetten élveztem őket.

Umberto Eco szerint a regényben nem is igazán a gyilkosságok és a nyomozás a fontos, hanem az a világ, amely mindezt az eseménysort körbeveszi. Eco alapos és hű korrajzot tár elénk, legyen szó az akkori egyházi eszmékről, a tudomány stációiról, vagy akár az európai nagyhatalmak közötti feszültségről, mozgásokról. Mindemellett olyan hihetetlen részletességgel mutatja be egy középkori kolostor, egy teljesen zárt, már-már beltenyészet-szerű közösség mindennapi életét, ahogy azt eddig még sehol sem láttam. Egyébként ez a rész különösen tetszett, mindig is imádtam olyan közösségekről olvasni, vagy filmet nézni, amely különböző karaktereket magába foglaló, a társadalomtól kissé elszeparált csoportról szól.

Ha már karakterek: sok szereplő megfordul ebben a regényben, de közülük a legszerethetőbb (legalábbis számomra) egyértelműen az öreg és bölcs, bár néha kissé forrófejű Vilmos testvér volt. Adso, a kedves, naiv fiú a világra való folytonos rácsodálkozásával szintén emlékezetes karakter, sőt, ha szabad megjegyeznem, a mester és tanítványa közötti kapcsolatban felfedezni véltem némi Holmes-Watson jelleget, amelyben a tapasztaltabb fél folyton okítja a másikat, akinek viszont szintén megvan a magához való esze, de lehet, hogy ez a képzetem csupán a nyomozós-szál miatt támadt.

A történet egyébként mindössze hét nap alatt játszódik, amely a könyv vastagságához mérten kissé furcsának tűnhet. Persze a könyv egészét nem maga a regény teszi ki, és most hadd szóljak néhány szót a kiadásról is: a könyv végén megtalálható Eco több évvel a regény megjelenése után írt jegyzete, amelyből többek között kiderül az is, hogyan építette fel részletről részletre ezt a nagyszabású művet; valamint a kötet tartalmaz egy vaskos lábjegyzetet is. Enélkül a regény nem lenne teljes egész, hiszen sok helyütt olyan utalások találhatóak benne, amelyeket az egyszerű halandó nem biztos, hogy megért, nem is beszélve a rengeteg latin idézetről.

A lényeg  a lényeg: ez a regény nem véletlenül számít klasszikusnak már most. Végtelenül alapos munka, emellett izgalmas krimi, remek korrajz, érdemes elmerülni benne. Nem mondom, hogy a közeljövőben újra a kezembe fogom venni, de abban biztos vagyok, hogy néhány év múlva, kicsit talán érettebb fejjel ismét el fogom olvasni.

4 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr1003253738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MetalBogyó · www.reavensworkout.blogspot.com 2011.10.30. 14:28:59

Ezt még tavaly láttam filmben, egy pár angol óra keretén belül, természetesen angolul, egész jó volt, de a könyvhöz nem támadt tőle gusztusom :).

Muse · http://muse.blog.hu 2011.10.30. 15:14:40

@MetalBogyó: Hú, én nagyon kíváncsi vagyok a filmre a könyv után... :D Egyébként van ez így, a film nem mindig hozza meg a kedvet az eredetihez, főleg, ha rossz a feldolgozás, ami bizony gyakran előfordul. :S

MetalBogyó · www.reavensworkout.blogspot.com 2011.10.30. 15:16:50

@Muse: Szó sincs róla, szerintem roppant élvezhető darab, de nekem maga a környezet nem tetszett.. meg a hangulat se, bátran ajánlom ;)

Muse · http://muse.blog.hu 2011.10.30. 22:46:42

@MetalBogyó: Akkor továbbra is tervbe van véve. :D