Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Anne Rice - Boszorkányok órája I.-II.

2011.12.11. 14:04 :: Muse

Ennek a laza, alig több mint 1000 oldalas kis családregénynek az elolvasásához majdnem két hónapra volt szükségem, de egy-két rövidebb könyv beiktatásával megfűszerezve végül ezt is kivégeztem. Egyébként is évek óta várakozott a polcomon, szóval megérdemelte, hogy kicsivel több időt szánjak rá. Mellesleg Anne Rice-t nem is nagyon lehet sietve olvasni. Most talán úgy tűnhet, hogy azért haladtam ilyen lassan a Boszorkányok órájával, mert rém unalmas, pedig dehogy, sőt!

A regény középpontjában egy hatalmas és gazdag família, a new orleans-i Mayfair-család áll, amelynek múltjában oly sok megmagyarázhatatlan és rémisztő dolog történt, amely generációkra ellátja pletykálnivalóval a környékbelieket. Ott van a titokzatos, régi, omladozó ház az Első utcában, a szegény, katatón Deirdre, aki koszos hálóingében, és a vagyonokat érő smaragddal a nyakában naphosszat mozdulatlanul ül a teraszán, és az ember, egy különös fiatal férfi, egy jelenés, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda, vagy micsoda valójában. És persze a sötét múltat taglaló szóbeszédről se feledkezzünk meg: vérfertőzés, különös halálesetek és a mágia az, ami átszövi ennek a családnak a történetét.

A Mayfair-vagyon örökösnője, Rowan, a sikeres idegsebész, családjáról szinte semmit sem tudván, San Francisco-ban éli magányos napjait. Egy napon aztán kimenti a tengerbe fulladt, szintén New Orleans-ban született építészt, Michael Curry-t, s nem kell sok ahhoz sem, hogy egymásba szeressenek. Michael azonban annak a látomásnak a sugallatára, amelyet halálában látott, visszatér szülővárosába, ahová Rowan is követi, nem is sejtve, mekkora katasztrófát idéz elő ezzel.

Anne Rice-tól szokatlan módon a Boszorkányok órájában nem csupán egy, hanem legalább húsz (ha nem több) szereplő szemszögéből nézve bontakozik ki a történet. A múlt szépen, fokozatosan történő feltárásával pedig monumentális, minden apró részletében kidolgozott sztorit kapunk. A regény egyik legnagyobb erényeként talán ezt lehetne kiemelni: a kidolgozottságot. A Mayfair-ek családfájától kezdve a szereplők és mellékszereplők életén át a new orleans-i házzal bezárólag az írónő mindent tökéletesre csiszolt.

Mindemellett a regény egyfajta különös, kissé nyomasztó hangulattal bír. Rice biztos kézzel szövi át a természetfelettivel a hétköznapokat, teremti és őrzi meg a dolgok titokzatosságát, és rajzol elénk igazán karizmatikus karaktereket és izgalmas, de sokszor szomorú sorsokat. Tetszett az is, hogy a Vámpír-krónikákból ismert, okkult jelenségeket kutató tudós társaság, a Talamasca ismét feltűnik, és fontos szerephez jut egy korábban már megismert tagja, Aaron Lighter, a kedves, brit öregúr is (bár azért azt be kell, hogy valljam, kicsit hiányzott mellőle a mi jó öreg David Talbot-unk).

Ami még megragadott a könyvben, az a Mayfair-családot kísértő démon, Lasher karaktere. Egyszerre ijesztő és mégis sajnálnivaló, taszító és érdekes ez a lény, aki szép ifjú képében már évszázadok óta férkőzik az örökösnők kegyeibe. Az ő jeleneteit olvasva néha szó szerint kirázott a hideg. Ezen kívül az Első utcai nagy, régi házat is imádtam; nem tudom, Rice hogy csinálja, de szinte szobáról szobára, ablakról ablakra, virágról virágra látom magam előtt ezt a fantasztikus épületet és a kertet, és épp emiatt mélyen együtt érzek Michael Curry-vel, amiért kölyökkora óta szerelmes belé.

Egy dolog volt csupán, ami miatt neheztelek az írónőre, ez pedig a Mayfair-boszorkányok aktája, amely a család történetét dolgozza fel. Bár nagyon érdekes volt, kissé sokalltam a terjedelmét, ráadásul megakasztotta a regény napjainkban játszódó szálát is.

Az Anne Rice könyveiről szóló kritikáimban mindig megemlítem, hogy az írónő szereti igen bő lére ereszteni a regényeit, de ez legtöbbször nem válik a hátrányukra, könnyen hozzá lehet szokni a hangvételhez, ettől lesznek ezek a könyvek igazán különlegesek és részletesek. A kárhozottak királynője után talán ez a Rice-regény tetszett a legjobban, szóval senkit ne ijesszen meg a terjedelem, vagy a nehezen beinduló történet, én nyugodt szívvel ajánlom olyanoknak, akik szeretnek elmerülni egy-egy remek olvasmányban.

2 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr893455282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MetalBogyó · www.reavensworkout.blogspot.com 2011.12.11. 16:29:57

Hmm, ez már majdnem meggyőzött, de nem. :) Igazából csak nincs most pénzem könyvet venni, meg már kifolyik a szemem sokszor a monitortól. :)

Én 2 vagy 3 hónapja kezdtem el Szepes Mária - Vörös Oroszlánját, vékonyka könyv, az első része 250 oldal körül van, a második rövidebb. De vontatott, hosszú leírásokkal, sokszor száraz. Mindenesetre úgy írja le az alkímiát, hogy a végén már te is elhiszed, hiszen annyira jól bevezet a mélységekbe, és elvarázslóan ír róla.

Nade eltértem a tárgytól, szóval, nem csak hosszú könyvbe lehet belemerülni. Sőt! A Gyűrűk Urát 2-3 hét alatt elolvasom, az összeset, egy DS Démon-saga könyv egy délután, a Pokol Pereme 1 hét. Na megint elkalandoztam. :D

Muse · http://muse.blog.hu 2011.12.11. 17:27:01

@MetalBogyó: Az a helyzet, hogy a Boszorkányok óráját (vagy a Dáin Kiadó Anne Rice-köteteit) szinte sehol sem lehet már fellelni, legfeljebb antikváriumban (a kiadó ugyanis megszűnt). De ha érdekel, könyvtárból biztos ki tudod kölcsönözni. :)
Ez a Szepes Mária könyv érdekesen hangzik. :) A gond csak az, hogy így is van vagy 50 könyv, amit vagy megvettem, vagy megörököltem a szüleimtől, vagy csak úgy hallottam róla, és érdekel, szóval amit el akarok olvasni, és a lista gyorsabban bővül, mint fogy. :D
Darren Shan Város-trilógiájának további köteteit sem sikerült még elolvasnom, de azok is tervbe vannak véve. Már csak egy ismerős kellene, akinek megvannak, mert én az első rész után megfogadtam, hogy a többit nem veszem meg. :D