Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok, Hadd mondjam el...

2011.12.14. 14:53 :: Muse

Laurie Halse Anderson-tól eddig csupán két könyvet adtak ki magyarul: a Hadd mondjam el... c. regény még az Animus Kiadó égisze alatt jelent meg évekkel ezelőtt, a Wintergirls, azaz a Jégviráglányok pedig néhány hete került a könyvesboltok polcaira. Előbbit antikváriumból sikerült beszereznem, és már vagy fél éve lógok a róla szóló írással, az utóbbit pedig a megjelenését követő napokban vettem meg, de már azóta fentem rá a fogam, hogy megtudtam, nemsokára kiadják kis hazánkban is. Végül úgy határoztam, közös bejegyzésben írok róluk.

Kezdem a frissebb élménnyel, a Jégviráglányokkal. Főhősünk, Lia 18 éves, apjával, annak új feleségével és mostohatestvérével él együtt - ezt a döntést hozta ugyanis a család, miután a lány kikerült abból a speciális intézetből, amelyet evészavarokkal küszködőknek tartanak fenn. Lia nem sokkal később tudja meg, hogy egykori legjobb barátnőjét, akivel már hónapok óta nem beszélt, holtan találták meg egy motelszobában, gyilkosságnak vagy önkezűségnek azonban semmi nyoma. Lia Cassie halála és a családjával való konfliktusok miatt ismét csak a nem-evésbe menekül, mert úgy hiszi, ha elég sokáig kitart, elfogynak a gondok, ahogy előbb-utóbb ő maga is.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

Lovas Nagy Anna - Verazélet

2011.12.14. 14:00 :: Muse

Néhanap elfog a késztetés, hogy kicsit sznob legyek, vagy ha nem is sznob, legalább törekedjek arra, hogy egy kis általános műveltséget szívjak magamba, ezért október környékén elmentem az Alexandra Pódium egyik előadására. Talán kitaláltátok, hogy épp Lovas Nagy Anna könyvbemutatójára tévedtem be; az írónőről vagy a regényéről akkor még annyira nem tudtam semmit, hogy még a nevet, vagy a könyvcímet sem tudtam volna felidézni hirtelenjében. De sebaj, megnyugtató volt, hogy egész kis tömeg gyűlt össze aznap este a Nyugati téri Alexandra Könyvesház 4. emeleti termében, úgyhogy helyet foglaltam, és vártam, mi lesz.

Az este elég sokszínűre sikeredett, énekeltek, zongoráztak, interjúztattak, beszélgettek, felolvastak, még bort is kóstoltattak a végén, bár arról én éppenséggel leléptem, mert nem voltam benne biztos, hogy arra is hivatalos vagyok-e. A lényeg, hogy az írónő a beszélgetés nyomán eléggé szimpatikusnak tűnt, és a rövid részletek felolvasása meggyőzött arról, hogy érdemes lesz elolvasnom ezt a Verazéletet. Amikor egy ezressel olcsóbban hozzá lehetett jutni, meg is rendeltem, és egy délután alatt befaltam a rövid kis regényt.

Ha össze kellene foglalnom, miről is szól ez a könyv... Egy leszbikus nő vallomásait tartalmazza szerelmeiről, életéről, gyerekkoráról, az általa megismert asszonyok sanyarú sorsáról, a lányával való kapcsolatáról és Veráról, a gyönyörű, roma származású nőről, aki elhagyta főhősnőnket, de még mindig, mindenhol érződik a jelenléte.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: ajánló kritika könyv

Christopher Moore - Prérifarkas Blues

2011.12.11. 18:32 :: Muse

A tesóim előrelátóan már november végén megajándékoztak karácsonyra - illetve én ajándékoztam meg magamat, csak ők fizették... Azóta a Prérifarkas Blues már kiolvasott állapotban, békésen pihen a polcomon Christopher Moore további regényei mellett.

A történetet néhány mondatban össze lehet foglalni: Samuel Hunter, egy biztosítócég sikeres alkalmazottja tinédzserként szökött meg a varjú indiánok rezervátumából, ahol még Samson Egyedül Vadászónak hívták. Azóta meggazdagodott, van saját lakása, egy jól működő kis élete, szóval úgy hiszi, harmincas éveinek közepére végre sínen van, amikor is egy pajkos indián isten, Prérifakas fenekestül felforgatja a hétköznapjait. A regény során az is kiderül, hogy ezt milyen megfontolásból teszi.

Azt tudni kell, hogy nagyon bírom Christopher Moore-t, ezt a kissé őrült amerikai fickót, aki mellesleg könyveket is ír. Hazánkban elsőként a Biff evangéliumát jelentette meg az Agave könyvkiadó, nem véletlenül, hiszen világszerte ez Moore legismertebb regénye (amelyben nem átallott az Újszövetséget egy újabb szereplő, ezúttal Jézus gyerekkori barátjának elbeszélésével kiegészíteni), és szerintem a legjobban sikerült is. Az Ulpius-háznál ugyan 2003-ban már megjelent az Ördögöd van! c. könyve, de az Agave égisze alatt lett Moore ismét felkapott író Magyarországon is. A Biffet sorban követte a Leghülyébb angyal, a Mocskos meló, majd a vámpírparódia-trilógia, a Vérszívó démonok, a Totál szívás és a Csak egy harapás, végül a kiadó Moore egyik korábbi könyvéhez, az angolul Coyote Blue címen megjelent alkotáshoz nyúlt vissza.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

Anne Rice - Boszorkányok órája I.-II.

2011.12.11. 14:04 :: Muse

Ennek a laza, alig több mint 1000 oldalas kis családregénynek az elolvasásához majdnem két hónapra volt szükségem, de egy-két rövidebb könyv beiktatásával megfűszerezve végül ezt is kivégeztem. Egyébként is évek óta várakozott a polcomon, szóval megérdemelte, hogy kicsivel több időt szánjak rá. Mellesleg Anne Rice-t nem is nagyon lehet sietve olvasni. Most talán úgy tűnhet, hogy azért haladtam ilyen lassan a Boszorkányok órájával, mert rém unalmas, pedig dehogy, sőt!

A regény középpontjában egy hatalmas és gazdag família, a new orleans-i Mayfair-család áll, amelynek múltjában oly sok megmagyarázhatatlan és rémisztő dolog történt, amely generációkra ellátja pletykálnivalóval a környékbelieket. Ott van a titokzatos, régi, omladozó ház az Első utcában, a szegény, katatón Deirdre, aki koszos hálóingében, és a vagyonokat érő smaragddal a nyakában naphosszat mozdulatlanul ül a teraszán, és az ember, egy különös fiatal férfi, egy jelenés, akiről senki sem tudja, hogy kicsoda, vagy micsoda valójában. És persze a sötét múltat taglaló szóbeszédről se feledkezzünk meg: vérfertőzés, különös halálesetek és a mágia az, ami átszövi ennek a családnak a történetét.

2 komment

Címkék: ajánló kritika könyv

Fantasztikus labirintus (Labyrinth)

2011.11.10. 15:27 :: Muse

Nem tudom, említettem-e már, de odavagyok a '80-as évek csillámporos, különös hangulatú fantasy-filmjeiért, amelyekben még CGI helyett szinte mindent bábokkal, lenyűgöző díszletekkel és határtalan kreativitással oldottak meg. A mai napig nagy kedvencem a Végtelen történet és a Legenda, a Fantasztikus labirintust pedig néhány hete sikerült elcsípnem az m1-en. Sajnos csak a felétől láttam, ezért más forrásból, eredeti hanggal voltam kénytelen beszerezni, és nem bántam meg, hogy így tettem, mert David Bowie hangja egyszerűen elbűvölő volt... De térjünk a lényegre.

Sarah, a tizenéves lány könyvekben olvasottakból felépített álomvilágban él. Egy este szülei (apja és mostohaanyja) rábízzák féltestvérét, a kisbaba Toby-t, míg ők szórakozni mennek. Sarah-nak azonban annyira elege lesz a gyereksírásból, hogy botor módon azt kívánja, bárcsak elvinnék Toby-t a goblinok. Balszerencséjére abban a pillanatban megjelenik előtte Jareth, a goblinok királya, és elrabolja a kisbabát, Sarah-nak pedig 13 órát ad, hogy a goblinok városát övező labirintuson átvágva visszaszerezze a kisöccsét.

10 komment

Címkék: ajánló kritika film

Fekete hattyú (Black Swan)

2011.11.10. 13:56 :: Muse

Darren Aronofsky összesen öt egész estés filmet rendezett, amelyek közül eddig hármat sikerült látnom: a Rekviem egy álomért c. alkotásról nemrég írtam, a Hugh Jackman és Rachel Weisz főszereplésével készült, szintén fantasztikus A forrásról talán egyszer rittyentek pár sort, most azonban a legfrissebb mozit, a Fekete hattyút veszem górcső alá.

Főhősünk egy Nina Sayers nevű, húszas évei elején járó balett-táncosnő. Csendes, félénk lány, aki anyja örökös árnyékában él, s szinte az egész életét a tánc és a tánctanárának, a balett-társulat vezetőjének, Thomas Leroy-nak való megfelelni akarás teszi ki. Egy napon aztán hatalmas lehetőség nyílik meg a lány előtt, a társulat kiöregedett sztár-táncosnője ugyanis visszavonul, Thomas pedig Ninát választja ki Csajkovszkij darabjának, a Hattyúk tavának főszerepére. Az ártatlan, szűzies Ninának azonban keményen meg kell küzdenie azért, hogy a hattyúhercegnő gonosz ikertestvérét, a fekete hattyút is tökéletesen el tudja játszani. Mindeközben riválisa is akad egy szintén nagyon tehetséges táncos, Lily személyében, az örökös nyomás, a folytonos stressz és elfojtás pedig egyre inkább kifordítja önmagából Ninát.

6 komment

Címkék: ajánló kritika film

Cornelia Funke - Tintaszív

2011.10.20. 11:20 :: Muse

Cornelia Funke könyve egy trilógia első része, de nálunk sajnos csak tervezték a további kötetek megjelentetését. Én 2009-ben vettem meg a Tintaszívet, mert az egyik fősulis órámon ajánlott olvasmány volt. Emlékszem, hogy akkor körülbelül a negyedéig jutottam, aztán valamiért félretettem, és csak most, a nyáron sikerült újra elővennem. Így utólag nem is értem, miért hagytam félbe, mert az egyik legjobb olvasmányom lett az idén.

Már a Végtelen történetnél megfigyeltem, hogy a német szerzők egészen más irányból közelítik meg az ifjúsági irodalmat, és/vagy a fantasy-t. Sokkal színesebb, mesésebb ahogy írnak, de hiányzik belőlük az amerikai cukrozott nyál, az angol borongósság (több náció gyerekkönyveit sajnos még nem olvastam, vagyis de, de az mind magyar volt, és ők külön kategóriát érdemelnek a maguk nemében). Viszont van bennük jó adag brutalitás és némi finom tanulság az életről.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

Rekviem egy álomért (Requiem for a dream)

2011.10.18. 21:32 :: Muse

Egyszer már láttam ezt a filmet (felirattal), de vasárnap megnéztem még egyszer az m1-en (és megállapítottam, hogy a szinkron bűnrossz); ennek apropóján jutott eszembe, hogy írhatnék róla néhány gondolatot.

Talán azzal lenne érdemes kezdenem, hogy kevés olyan lélekölő alkotással találkoztam eddig, mint a 11 éves a Rekviem egy álomért. Persze láttam én már szomorú, megrázó, kegyetlen filmeket dögivel, de egyikben sem volt meg ez a nyomott hangulat-kilátástalanság kombó. Mindemellett talán ez a leghitelesebb film arról, hogy mit tehet bárkivel a kábítószer, a függők hogyan adják fel szép lassan, lépésenként emberi mivoltukat, csak hogy újabb és újabb adagokhoz jussanak.

A film cselekménye gyakorlatilag két fő szálon fut. Sarah Goldfarb (Ellen Burstyn) idősödő asszony, aki nem bír a fölös kilóival, ezért barátnői tanácsára gyógyszert írat fel orvosával. A tabletták hamar hatni kezdenek, és a nő a gyors siker láttán újabb és újabb adagokat töm magába, mit sem törődve az eddig sosem tapasztalt hiperaktivitással, a szorongással és a hallucinációkkal. Mindeközben fia, Harry (Jared Leto) legjobb barátjával (Marlon Wayans) és csinos barátnőjével (Jennifer Connelly) élvezi a fiatalok életét, s esténként némi heroinnal dobják fel a hangulatot. Harry és Tyrone egyre mélyebbre süllyednek a drogkereskedelem mocskába, s egy balul elsült üzlet után anyag nélkül maradnak, amit a lány, Marion visel a legrosszabbul. Innentől kezdve pedig mindenki számára csak lefelé vezet az a közmondásos út.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika film

Jonathan Stroud - Salamon király gyűrűje

2011.10.10. 13:48 :: Muse

Annak idején olyan nagy szerelmese voltam a Bartimaeus-trilógiának, hogy rajongói oldalt is készítettem róla, ami egyetlen magyar nyelvű fansite-ként a mai napig üzemel, bár igen kevesen látogatják (szégyellem bevallani, de én is csak ritkán nézek fel). Jonathan Stroud három regénye: A szamarkandi amulett, A gólem szeme és a Ptolemaiosz kapuja nagy mértékben befolyásolták további olvasási szokásaimat és ízlésemet, és a mai napig a legjobb könyvek között tartom őket számon. Képzelhetitek, mekkorát ugrottam örömömben, mikor megtudtam, hogy Stroud bácsi folytatást ír.

Persze némi félsz is motoszkált bennem, hiszen nem voltam benne teljesen biztos, hogy az író képes lesz felülmúlni önmagát, vagy legalább olyan jót írni, mint a trilógia. Félelmem alaptalannak bizonyult, mert egyáltalán nem kellett csalódnom, sőt!

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika könyv

Donnie Darko

2011.10.08. 20:04 :: Muse

Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, akinek Gary Jules Mad World c. számáról egyből a Donnie Darko zseniális zárójelenete ugrik be. Akinél ez nem játszik, annak sürgősen ajánlom a film azonnali megtekintését, mert ez az az alkotás, amit bűn kihagyni.

Igazából az a film is ez, amit már háromszor láttam, de még mindig nem értem teljesen, miről is szól. Sőt, általában azok is, akiknek a kezébe nyomtam az idők folyamán, azt mondták, hogy nem egészen tudják, mit láttak, de nagyon tetszett nekik. Akik most elbizonytalanodtak volna, azoknak hadd fejtsem ki alább, miért is e nagy képzavar.

Donald Darko egy tizenhét év körüli, teljesen átlagos srác - lenne, ha nem küzdene már évek óta depresszióval, váratlan dührohamokkal és furcsa látomásokkal. Emellett korát meghazudtoló intelligenciája hol segíti, hol pedig inkább hátráltatja a mindennapokban. Mindezektől függetlenül igyekszik úgy élni az életét, ahogy a többiek, még akkor is, ha az egész kisváros dilisnek hívja a háta mögött. Egy éjszaka azután különös és váratlan dolog történik: Donnie-t egy hang kicsalogatja a házból, majd a hang gazdája, egy ronda nyúljelmezbe öltözött idegen, Frank figyelmezteti, hogy 28 nap, 6 óra, 42 perc, és 12 másodperc múlva vége lesz a világnak. Mindeközben egy utasszállító repülőgép hajtóműve csapódik a Darko család házába, pont oda, ahol Donnie szobája található. A fiú így túléli az esetet, de az élete innentől kezdve teljesen megváltozik, hiszen a világ végétől való félelme olyan tettekre sarkallja, amelyeknek maga sem látja a következményeit.

4 komment

Címkék: ajánló kritika film

süti beállítások módosítása