Pontosan 3 éve már, hogy képernyőre vetettem ezt a bejegyzést, s ezzel elindítottam első és mindmáig egyetlen blogomat, amely csak és kizárólag az én kényem és kedvem szerint funkcionál. (Ha gyerek lenne, már kezdenénk megérteni egymást. Én ugyanis nem tudok mit tenni addig a kicsikkel, amíg minimum beszélni nem tudnak. Ha az eszük is megjön, még jobb.) Eleinte dalszövegfordításoknak adott otthont, majd ez az időről időre felbukkanó filmkritikák mellett lassan elmaradt, végül átálltam a könyvek, filmek és animék ajánlgatására.

Több-kevesebb sikerrel, de igyekeztem rendszeresen írni ide, ebbéli kudarcaimért pedig csak és kizárólag az okolható, hogy egy nap csupán 24 órából áll. Őszintén szólva nem is értem azokat, akik munka/iskola/egyéb, majdhogynem egész napos elfoglaltság mellett képesek havi szinten 20 vagy annál több bejegyzést produkálni, s most persze nem az afféle egysoros post-okra célzok. Amit ígérni tudok, hogy ezentúl is igyekszem hasonlóképp teljesíteni, mint az elmúlt hónapokban, években, mert ahhoz sajna túl sok munkám fekszik ebben a blogban, hogy csak úgy megkukázzam.

No és persze az is visszatart, hogy van néhány kedves olvasóm, aki időről időre felbukkan, s névjegyét is itthagyja, de ezen felül is egész jó statisztikákkal büszkélkedhetek. Ha fel sem jövök, akkor is naponta 15-20-szor kattintanak a blogra, de ha jól emlékszem, volt olyan nap is (talán az Eredet megjelenése környékén), mikor 100-nál is több látogatóm volt. 2010 januárjától (ennél korábbi adatokat sajna nem tárol a rendszer) mostanáig az Avatar, a Nightwish - Sahara, a Nightwish - Away, az FMA Brotherhood és a HP 7/2 c. bejegyzésekre kattintottak a legtöbben, de ironikus módon pont a legelsőnél nincs egy fia komment sem.

No, végszóként örvendezek, és még legalább 3 évet kívánok a blognak, valamint szokásomhoz híven elmondom, hogy sok-sok tervezett bejegyzés kavarog a fejemben és/vagy várakozik a vázlatok között félkész állapotban, de hogy mikor kerülnek napvilágra, azt én meg nem mondhatom. Most, hogy a multik rabigájába hajtottam a fejem (avagy munkába álltam), még annyira sem tudom kontrollálni, hogy mire használom a szabadidőmet, mint eddig. Ez nyavalygásnak hangzott? Merem remélni, hogy nem.