Nem volt elég a Kör kútfalat kaparászó, hínáros hajú Samara-ja, hiába ijesztgetett már minket az Átok – The Grudge hörgő, nyelvetlen kisfiúja vagy a Fekete víz csuromvizes, anyagyilkos kislánya, mintha mindez nem lett volna épp elég, Hollywood ismét előrukkolt egy tíz éven aluli rémmel. Mert valljuk be őszintén, a karikás szemű, furcsán sápatag kiskölkök igenis ijesztőek.
David S. Goyer, akit többek között az egyik tavalyi kassza- és közönségsiker, A sötét lovag írójaként, vagy a már kevésbé nagy népszerűségnek örvendő Penge: Szentháromság rendezőjeként, valamint több nagy film (például a Nicolas Cage főszereplésével készült Ghost Rider - Szellemlovas) producereként ismerhetünk, az idei évben ismét meglepte a közönséget egy általa rendezett filmmel, a The Unborn-nal, mely a kreatív fordítóknak köszönhetően A túlvilág szülötte címmel került a magyar mozikba.
A történet főszereplője egy fiatal egyetemista lány, Casey Beldon (Odette Yustman – Cloverfield), akit egy napon furcsa rémálmok kezdenek gyötörni, a szemén furcsa színelváltozást észlel, pokoli látomások törnek rá, s mintha mindez nem lenne elég, egy faliszekrényekből és tükrökből előmászó, kialvatlan arcú kisfiú is üldözni kezdi. Mivel rajta kívül mindenki azt hiszi, hogy a közelgő vizsgák miatt vannak hisztérikus rohamai, kénytelen Sendak rabbihoz (Gary Oldman – Ötödik elem, Batman - Kezdődik!) fordulni, és tőle kérni segítséget a gonosz elűzéséhez. A java ráadásul még csak ezután jön, lótücskökkel, reumás bácsikkal és nácikkal megfűszerezve.
Bár A túlvilág szülötte máshonnan ismerős jelenetekkel és klisékkel van telezsúfolva, azért tartogat meglepetéseket a néző számára, főként a történet szempontjából. A film – más, mostanában készült horrorokkal ellentétben – rendes, fordulatokban bővelkedő cselekményt kapott. Általa bepillantást nyerhetünk a zsidó hiedelemvilág egy kis szeletébe, ami a már unalomig elcsépelt keresztény ördögűzések mellett igen okos húzás volt az írók részéről.
Emellett a szereplőgárda is kellemes – igaz, néhány tagja ugyan a sikoltozáson kívül nem sok szerephez jutott, és az eseményeket is legfeljebb a halálukkal mozdítják előrébb, de azt kell, hogy mondjam, van ez így, főleg egy horror-mozi esetében.
A The Unborn a látvány szempontjából is igencsak jól teljesített – le a kalappal a maszkmesterek és a számítógépes grafikusok előtt. A meglepően változatos külsejű holttestek, a bizarr rémálmok szereplői, vagy éppenséggel különféle nyúlós-ragacsos dolgok mind-mind olyan igazinak tűnnek, hogy az ember legszívesebben a mellette ülő nadrágszárába törölné a kezét, vagy a derekához kap egy-egy csúnyább gerincsérülés láttán.
A film ugyanis meglepően brutális és ijesztő. Olyan groteszk, erőteljes jeleneteket tartalmaz, amely, ha a tapasztalt rémfilm-nézőknek nem is, de az évente egyszer ilyesmire fanyalodó, egy kis adrenalin-löketre vágyó közönségnek mindenképp emlékezetes élményt nyújt. Goyer-nek ugyanis sikerült elérnie, hogy az olyan sokszor látott frászkeltő eszközök, mint például a hirtelen kinyíló szem, – nem is beszélve a sápatag, gonosz általános iskolásokról, – ismét ránk hozzák a frászt. Márpedig egy horrornak talán nem is kell ennél többet adnia. Hiába áhítoztak a kritikusok a film beharangozását követően valami mély, filozofikus tartalommal bíró, korszakalkotó horrorra – s írtak a bemutatást követően elmarasztaló kritikákat –; annak ellenére, hogy A túlvilág szülötte nem emlékezetes, és nem is magasröptű, mégis nézhető alkotás: szórakoztató, ijesztő, vagyis azt a célt szolgálja, amiért készült – és ez pontosan így van jól.
Értékelés: 6/10
Az írás itt is megtalálható, lett légyen ez az internetes lapszerkesztési gyakorlatra írt cikkem: http://www.albamag.hu/node/8668
Utolsó kommentek