Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

A túlvilág szülötte

2009.04.10. 01:11 :: Muse

Nem volt elég a Kör kútfalat kaparászó, hínáros hajú Samara-ja, hiába ijesztgetett már minket az Átok – The Grudge hörgő, nyelvetlen kisfiúja vagy a Fekete víz csuromvizes, anyagyilkos kislánya, mintha mindez nem lett volna épp elég, Hollywood ismét előrukkolt egy tíz éven aluli rémmel. Mert valljuk be őszintén, a karikás szemű, furcsán sápatag kiskölkök igenis ijesztőek.
 

David S. Goyer, akit többek között az egyik tavalyi kassza- és közönségsiker, A sötét lovag írójaként, vagy a már kevésbé nagy népszerűségnek örvendő Penge: Szentháromság rendezőjeként, valamint több nagy film (például a Nicolas Cage főszereplésével készült Ghost Rider - Szellemlovas) producereként ismerhetünk, az idei évben ismét meglepte a közönséget egy általa rendezett filmmel, a The Unborn-nal, mely a kreatív fordítóknak köszönhetően A túlvilág szülötte címmel került a magyar mozikba.

A történet főszereplője egy fiatal egyetemista lány, Casey Beldon (Odette Yustman – Cloverfield), akit egy napon furcsa rémálmok kezdenek gyötörni, a szemén furcsa színelváltozást észlel, pokoli látomások törnek rá, s mintha mindez nem lenne elég, egy faliszekrényekből és tükrökből előmászó, kialvatlan arcú kisfiú is üldözni kezdi. Mivel rajta kívül mindenki azt hiszi, hogy a közelgő vizsgák miatt vannak hisztérikus rohamai, kénytelen Sendak rabbihoz (Gary Oldman – Ötödik elem, Batman - Kezdődik!) fordulni, és tőle kérni segítséget a gonosz elűzéséhez. A java ráadásul még csak ezután jön, lótücskökkel, reumás bácsikkal és nácikkal megfűszerezve.

Bár A túlvilág szülötte máshonnan ismerős jelenetekkel és klisékkel van telezsúfolva, azért tartogat meglepetéseket a néző számára, főként a történet szempontjából. A film – más, mostanában készült horrorokkal ellentétben – rendes, fordulatokban bővelkedő cselekményt kapott. Általa bepillantást nyerhetünk a zsidó hiedelemvilág egy kis szeletébe, ami a már unalomig elcsépelt keresztény ördögűzések mellett igen okos húzás volt az írók részéről.

Emellett a szereplőgárda is kellemes – igaz, néhány tagja ugyan a sikoltozáson kívül nem sok szerephez jutott, és az eseményeket is legfeljebb a halálukkal mozdítják előrébb, de azt kell, hogy mondjam, van ez így, főleg egy horror-mozi esetében.

A The Unborn a látvány szempontjából is igencsak jól teljesített – le a kalappal a maszkmesterek és a számítógépes grafikusok előtt. A meglepően változatos külsejű holttestek, a bizarr rémálmok szereplői, vagy éppenséggel különféle nyúlós-ragacsos dolgok mind-mind olyan igazinak tűnnek, hogy az ember legszívesebben a mellette ülő nadrágszárába törölné a kezét, vagy a derekához kap egy-egy csúnyább gerincsérülés láttán.

A film ugyanis meglepően brutális és ijesztő. Olyan groteszk, erőteljes jeleneteket tartalmaz, amely, ha a tapasztalt rémfilm-nézőknek nem is, de az évente egyszer ilyesmire fanyalodó, egy kis adrenalin-löketre vágyó közönségnek mindenképp emlékezetes élményt nyújt. Goyer-nek ugyanis sikerült elérnie, hogy az olyan sokszor látott frászkeltő eszközök, mint például a hirtelen kinyíló szem, – nem is beszélve a sápatag, gonosz általános iskolásokról, – ismét ránk hozzák a frászt. Márpedig egy horrornak talán nem is kell ennél többet adnia. Hiába áhítoztak a kritikusok a film beharangozását követően valami mély, filozofikus tartalommal bíró, korszakalkotó horrorra – s írtak a bemutatást követően elmarasztaló kritikákat –; annak ellenére, hogy A túlvilág szülötte nem emlékezetes, és nem is magasröptű, mégis nézhető alkotás: szórakoztató, ijesztő, vagyis azt a célt szolgálja, amiért készült – és ez pontosan így van jól.

Értékelés: 6/10

Az írás itt is megtalálható, lett légyen ez az internetes lapszerkesztési gyakorlatra írt cikkem: http://www.albamag.hu/node/8668

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr361056981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása