Mármint itt, a blogon. Mert amúgy, mint valószínűleg mindenkivel, velem is megesnek magánéleti szösszenetek. Ezek java részéről továbbra sem fogok írni, viszont úgy érzem, megérdemel egy bejegyzést annak a kifejtése, hogy miért is volt ekkora pangás a blogon az utóbbi egy évben.

A legfőbb ok: az életmódváltás. Végleg végeztem a sulival, és azóta sikerült több olyan munkahelyet találnom, ami egy-egy napom jó részét elvonja; persze nem mintha ennek nem örülnék, de amikor az embernek 8 óra után még haza kell utaznia, vagy újabban főznie, meg mosnia, meg kihasználnia az alkalmakat, mikor régi barátokkal futhat össze, nos... emellett nem hogy blogolni, de olvasni, sőt, filmet nézni sincs ideje. Meg néha kedve.

Ez nem panasz, és nem mentegetőzés, mert baromira élvezem, hogy ez így van, mármint élvezem a pörgést, a tevékeny életet; csak azt sajnálom, hogy olyan dolgoktól von el, amiket nagyon sokáig rendszeresen műveltem, és alkalmasint hobbimként emlegettem.

No, lényeg a lényeg, hogy a továbbiakban nem tudom, mire lehet számítani itt, tőlem. Megszűnni nem fog a blog, mivel erős érzelmi szálak fűznek hozzá, meg amúgy is, sajnálnám a beleölt munkát, de nem tudom, lesz-e ez még valaha is aktív. Talán ha kirúgnak, vagy valami, de remélem, ez még jó darabig meg nem született gondolat marad azok fejében, akik efféle döntést hozhatnak. Viszont továbbra is büszkeséggel tölt el, mikor azt látom, hogy naponta keresik fel egy-egy bejegyzésemet. Úgy látszik, van, ami nem veszít az aktualitásából, jippijé.