Bizonyára meglepő, hogy az összes eddig feltett dalfordításomhoz mellékeltem egy kedves kis üzenetet bizonyos Erku-nak. Tegnap ugyanis baromira felbasztam azon az agyam, hogy a Google-ben keresgélve ráakadtam a Cadence of her Last Breath és a The Poet and the Pendulum fordítására, méghozzá valahol máshol, valaki más neve alatt feltüntetve. Amikor pedig szóltam az illetőnek, hogy legyen szíves és távolítsa el a nyilvánvalóan nem tőle származó műveket, még volt pofája azt állítani, hogy 2 órát dolgozott vele, ő! Na nehogy már! Még ha csak néhány egyezés lett volna, azt mondom, okés, ihletetet merített az enyémből, vagy csak véletlen egybeesés az egész. De nem így volt, a szöveg szóról szóra az enyém volt...

Szóval csak azt nem értem, hogy eleve miért kell ellopni azt, amit más írt, hosszadalmas munkával, s aztán, ha lefülelik, utolérik, számonkérik az illetőt, mi a lófaszért kell még hazudni is??? Ha elkérné, odaadnám, de ez, bakter! Merthogy már többször volt ilyen alakokhoz szerencsém. Na mindegy, az ilyenek rohadtul tudnak idegesíteni.

A rövid kis kedves üzenetek pedig maradnak, hátha mégegyszer erre téved vagy ő, vagy más, a többi hasonló szándékúnak pedig mindez mutasson intő példát. Én mindig megtalálom a lopósokat és a pofájukra mászok. Ennyi.