Bevallom, amúgy sem fűztem nagy reményeket ehhez a filmhez, mivel az első része nem fogott meg, a másodikat pedig nem is láttam. De mégis, mit tehet az ember, mikor nincs semmi dolga? Hát elmegy moziba. Azt hiszem sikerült kifognom a lehető legrosszabb időszakot arra, hogy meglátogassak egy multiplexet, ráadásul a barátnőkkel elég nehéz egyezkedni, azaz nem könnyű megtalálni azt a pontot, ami mindenkinek jó. Most csak egy személlyel kellett ezt eljátszanom, és a játszma nem is tartott valami sokáig, ugyanis elég gyorsan meggyőztük magunkat, hogy a vámpíros-darabolós-szerelmes film mindkettőnknek jó lesz.

Akkor egy kicsit a filmről. A történet nagyjából azt meséli el másfél órában, amit már az első részben is összefoglaltak kábé öt percben, így a végkifejlet már nem tartogatott számomra sok meglepetést. Megszületik az első lycan, - azaz farkasember, aki képes emberi alakban maradni, - a neve Lucian, és hamar szerelemre gyúl Sonja, a vámpíruralkodó sápatag, kemény vonású lánya iránt, aki valamiért gerjed a szőrös testre és a nyakörvre. Nyakörvre, ja, merthogy a vámpírok rabszolgasorsban tartják Lucian-t és társait, úgy bánnak velük, mint a kutyákkal, ami érthető módon eléggé frusztrálja őket. A kialakulóban lévő románcot a két faj között természetesen a papa se nézheti tétlenül, ezért elhatározza, hogy márpedig itt rokoni vér fog folyni.

Igazság szerint ez a film olyan volt, hogy semmilyen. Kijöttem a teremből, és nem emlékeztem belőle szinte semmire, nem fogott meg, hiába a szép díszlet, a fasza kis jelmezek, a nyomottra sikeredett hangulat. Ezek külön-külön mind jók voltak, de valahogy nem álltak össze egységes egésszé. Hiába a sok csatajelenet meg párbaj, az ódon erődítmény, szép főhősnő, kettévagdosott szereplők. Kicsit azért sajnáltam rá azt az ezrest, és nem hiszem, hogy valaha is újra fogom nézni. Mondjuk lényegesen jobban tetszett, mint az első rész, mert annál azért jóval összeszedettebb volt, és különben is jobban csípem a kardokat, mint a géppuskát, de mégse sült el jól ez a film. Egyáltalán nem. Ráadásul a főszereplők színészi játéka katasztrofális volt, főleg az imént említett Lucian-é, akinek úgy tűnik, jól megy az üvöltözés, meg a szikláról lelógás párzás közben, de a párbeszédek már kevésbé. Emellett ami szintén bosszantott, hogy akció közben a néző szinte semmit sem látott, csak a rángó kamera kereszttüzébe kerülő elmosódott karokat-lábakat és némi veres freccsenést. Oké, értem én, hogy alacsony volt a költségvetés, na de ennyire?! Mellesleg így utólag kissé szánalmasnak tartom, hogy az egész film egy rohadt várban játszódott, vagy előtte, a réten. Azta, szegény vámpírok, hát ők se sokat láthattak a világból, főleg, hogy csak éjszaka aktívkodnak. Ja, és számomra az is furcsa volt, hogy minden vámpírt egy suhintással vagy harapással ki lehetett iktatni, de Viktornak, a golyóálló vámpírúrnak még az se kottyant meg, hogy egy bazinagy pallossal a falhoz szegezték, méghozzá a száján át.

Eh, na mindegy, szóval a vámpírúr, Viktor rulez, annak ellenére, hogy gonosz is, meg ronda is, de rajta kívül nem nagyon tudnék pozitívumot említeni. Ja, aki fogékony az ilyesmire, akár még röhöghet is egy jót az egyik feketebőrű vérfarkas iszonyú mély hangján, de én személy szerint a Tanis - "tenisz" név hallatán horkantam fel. És Ping-pong, a kínai vámpír hol marad, társával, az indián Tollaslabdával együtt?

Hát, az a helyzet, hogy nem is nagyon szeretnék több szót vesztegetni erre a filmre. Ez egy gyengus 4/10, csak fanatikus Underworld rajongóknak ajánlanám, valamint olyanoknak, akik semmit nem tudnak az előzményekről és szeretnének látni egy középkor-feeling vámpírmozit.