Az ilyen és ehhez hasonló könyvek miatt imádom ezt az írónőt. Fable stílusa egyszerűen zseniális, ez tagadhatatlan, legyen szó akár akció-ponyváról, fantasy-ről vagy vég nélküli hülyülésről. A Mesemaraton ez utóbbi kategóriát erősíti, s Vavyan saját bevallása szerint e kategóriában ez a regény volt az első, amelyet aztán sok másik követett (aki nem olvasta még például a Pepita macskát, a Szennyből az angyalt, vagy a Nászjelentést, az villámgyorsan vonszolja le a fenekét a legközelebbi antikváriumba - mert a könyvei manapság sajna legtöbbször csak ott fellelhetők).
A történethez nincs túl sok hozzáfűznivalóm, mert nem az a lényeg. Hanem a szereplők. A burleszk. Az eszméletlen poénok, amitől a hasad fogod olvasás közben. A könyv egyébként egy Mesemaraton elnevezésű lovas-versenyen játszódik, amit a kőgazdag özvegyasszony, Hella Postor minden évben megrendez. A fődíjra a lefutóban lévő színésztől kezdve, a város határában élő gazdán át az időközben felbukkanó maffiózókkal bezárólag mindenkinek fáj a foga. Aztán ott van még Athéna Dobos, a magyar származású könyvtároslány, aki random József Attila és hasonló nagy nemzeti költőink idézeteivel sokkolja a népet, s állítólag kiköpött ifjú Hella Postor; ott van az öreg hölgy gúnárnyakú testőre, Michel (és NEM Robert) Redford, aki kénytelen sok mindent elszenvedni az eleinte kétbalkezességet imitáló lánytól, valamint a maffia tagjaitól, akik egy régi tartozást igyekeznek behajtani rajta (- az életét). De akad még a csapatban feltűnő gyakorisággal elhalálozó személy, transzvesztita, egyetemi doktor, macskamozgású popdíva, gőgös grófnő, akinek a fiatal fiúkra fáj a foga, és még sorolhatnám.
A Mesemaratonról nem is érdemes többet elárulni, a lényeg, hogy aki kézbe veszi, annak garantált a néhány napig tartó szórakozás. Merthogy sajnos a könyv túl hamar véget ér, de sebaj, Vavyan Fabe nem kímélte az olvasókat az évek alatt, és még jónéhány könyvvel ajándékozott meg minket. Úgyhogy tessék csak felfedezni hazánk egyik kivételes gyöngyszemét!
Utolsó kommentek