Ennek a két filmnek a megtekintése végül sorsszerűen bekövetkezett nálam. Igazság szerint nem nagyon izgatta a fantáziámat a DN Live Action, de amikor az Animax csatornára kapcsolván belebotlottam a főcímbe, nem tudtam türtőztetni magam. Egyszerűen kíváncsi voltam, tudni akartam, hogy ezzel a filmmel lerontják-e az anime nyújtotta élményt, vagy esetleg tartják a szintet. A második részt az elsőn felbuzdulva ültem végig másnap este, szintén a fentebb említett csatorna jóvoltából.
Először is, ez a film nagyon japán. Aki látta teszem azt a Battle Royale-t, az tudja, miről beszélek. A japánok egyszerűen másképp állnak hozzá a filmezéshez, és a színészi játékot is másként értelmezik, mint mi, európaiak, vagy akár nyugati szomszédaink, az USA lakói. Ennek ellenére néztem, néztem, és nem untam. A film igyekszik ugyanis a sorozat hangulatát, cselekménybeli feszültségét visszaadni, ami nagyjából sikerült is neki. A két tesóm legalábbis, akik egy fia részt sem láttak az animéből, tágra nyílt szemmel meredtek a képernyőre, és az első film végén csalódottan sóhajtottak fel, hogy vége, és ráadásul Kirát még el sem kapták.
A cselekmény nagyjából követi a sorozatét, bár azért sok helyen eszközöltek némi változtatást. Ray Penbar (aki itt furcsa módon nem amerikai FBI ügynök, hanem japán) menyasszonyának a halála például sokkal drámaibb, Light kap egy barátnőt, aki nem Misa, a halállisták máshogy cserélnek más gazdát, mint az animében. Persze mindez a különbség korántsem annyira zavaró, mint ahogy hangzik. Jó, én is bosszankodtam eleinte, mint ahogy könyvekből készült filmeknél szokásom, de aztán rájöttem, hogy a történet így is teljesen logikus és élvezhető, sőt, a sztori így még meglepetéseket is tartogathat a számomra.
A karakterek élőbe való átültetésével viszont néhány helyen nem voltam kibékülve. A Yagami Light-ot játszó srác például annyira kölyökképű, hogy a gonosz arckifejezése ellenére nem tudtam elképzelni róla, hogy otthon hobbiból embereket gyilkolász. Ráadásul ő is és az L-t megformáló színész is annyira vékonyak, hogy kirázott a hideg. Oké, egy anime-figura még elegéns és légies, ha kinézetre a vasággyal együtt negyven kiló, na de egy élő ember esetében ez már teljesen más tészta. L furcsa mozdulataival is volt némi gondom, merthogy rajzolva még menő, ahogy a telefont tartja, vagy ahogy összekucorodva ül a széken, esetleg ahogy furán eltartott ujjakkal fog meg egy tárgyat, de amint ezt egy hús-vér embertől láttam, rögtön egy homokos pantomimes ugrott be. A többiek viszont megleptek azzal, mennyire emlékeztetnek az eredetijükre. Az öreg Yagami, Watari, Misa (aki annak ellenére, hogy nem volt szőke, pontosan mint ugyanaz a hülye liba jelent meg), a nyomozók, mind-mind jól teljesítettek és meggyőzőek voltak. A kedvencem Light húga volt, mert egy annyira helyes kiscsajt választottak a szerepére, hogy meg kellett volna zabálni.
A halálistenek meg... Először nagyon furcsa volt a kicsit gyenge grafikával készült Ryuk és Rem, de mindenesetre azt értékeltem, hogy teljesen úgy néztek ki, mint az animében. Azt meg, hogy ott szaladgálnak-repkednek a teljesen élő szereplők között, meg lehetett szokni, sőt, inkább csak fokozták a valószerűtlen hangulatot. Szóval végeredményben tetszettek. Mivel a szinkronos verziót láttam, azt külön értékeltem, hogy szinte minden szereplő ugyanazt a hangot kapta, mint a soroztban, így ők is. Azt hiszem, hiányzott volna Ryuk gúnyos hangja és Rem lágyabb orgánuma.
Végeredményben nem voltak ezek rosszak, sőt. Egyáltalán nem rombolta le a rajongásomat a sorozat iránt (amit mellesleg nem hiszem, hogy tíz éven belül még egyszer megnézek, ahhoz túlságosan jól ismerem a fordulatokat). Az alkotóknak sikerült összehozniuk két elég színvonalas mozit, ami szinte tökéletesen illeszkedik a Death Note világába. Azért mondom, hogy szinte, mert mégiscsak más egy film, mint egy anime, de szerintem ez anélkül is nyilvánvaló, hogy mondanám. A lényeg a lényeg: a sorozat rajongói nyugodtan megnézhetik (és a fanatizmust ismerve a többség már meg is tette), és olyanok is belekukkanthatnak, akiknek fogalmuk sincs a Death Note-ról.
Végezetül mit tehetnék hozzá? Hajrá, harmadik mozi.
Utolsó kommentek