Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Death Note - a filmek

2009.01.28. 11:38 :: Muse

Ennek a két filmnek a megtekintése végül sorsszerűen bekövetkezett nálam. Igazság szerint nem nagyon izgatta a fantáziámat a DN Live Action, de amikor az Animax csatornára kapcsolván belebotlottam a főcímbe, nem tudtam türtőztetni magam. Egyszerűen kíváncsi voltam, tudni akartam, hogy ezzel a filmmel lerontják-e az anime nyújtotta élményt, vagy esetleg tartják a szintet. A második részt az elsőn felbuzdulva ültem végig másnap este, szintén a fentebb említett csatorna jóvoltából.

Először is, ez a film nagyon japán. Aki látta teszem azt a Battle Royale-t, az tudja, miről beszélek. A japánok egyszerűen másképp állnak hozzá a filmezéshez, és a színészi játékot is másként értelmezik, mint mi, európaiak, vagy akár nyugati szomszédaink, az USA lakói. Ennek ellenére néztem, néztem, és nem untam. A film igyekszik ugyanis a sorozat hangulatát, cselekménybeli feszültségét visszaadni, ami nagyjából sikerült is neki. A két tesóm legalábbis, akik egy fia részt sem láttak az animéből, tágra nyílt szemmel meredtek a képernyőre, és az első film végén csalódottan sóhajtottak fel, hogy vége, és ráadásul Kirát még el sem kapták.

A cselekmény nagyjából követi a sorozatét, bár azért sok helyen eszközöltek némi változtatást. Ray Penbar (aki itt furcsa módon nem amerikai FBI ügynök, hanem japán) menyasszonyának a halála például sokkal drámaibb, Light kap egy barátnőt, aki nem Misa, a halállisták máshogy cserélnek más gazdát, mint az animében. Persze mindez a különbség korántsem annyira zavaró, mint ahogy hangzik. Jó, én is bosszankodtam eleinte, mint ahogy könyvekből készült filmeknél szokásom, de aztán rájöttem, hogy a történet így is teljesen logikus és élvezhető, sőt, a sztori így még meglepetéseket is tartogathat a számomra.

A karakterek élőbe való átültetésével viszont néhány helyen nem voltam kibékülve. A Yagami Light-ot játszó srác például annyira kölyökképű, hogy a gonosz arckifejezése ellenére nem tudtam elképzelni róla, hogy otthon hobbiból embereket gyilkolász. Ráadásul ő is és az L-t megformáló színész is annyira vékonyak, hogy kirázott a hideg. Oké, egy anime-figura még elegéns és légies, ha kinézetre a vasággyal együtt negyven kiló, na de egy élő ember esetében ez már teljesen más tészta. L furcsa mozdulataival is volt némi gondom, merthogy rajzolva még menő, ahogy a telefont tartja, vagy ahogy összekucorodva ül a széken, esetleg ahogy furán eltartott ujjakkal fog meg egy tárgyat, de amint ezt egy hús-vér embertől láttam, rögtön egy homokos pantomimes ugrott be. A többiek viszont megleptek azzal, mennyire emlékeztetnek az eredetijükre. Az öreg Yagami, Watari, Misa (aki annak ellenére, hogy nem volt szőke, pontosan mint ugyanaz a hülye liba jelent meg), a nyomozók, mind-mind jól teljesítettek és meggyőzőek voltak. A kedvencem Light húga volt, mert egy annyira helyes kiscsajt választottak a szerepére, hogy meg kellett volna zabálni.

A halálistenek meg... Először nagyon furcsa volt a kicsit gyenge grafikával készült Ryuk és Rem, de mindenesetre azt értékeltem, hogy teljesen úgy néztek ki, mint az animében. Azt meg, hogy ott szaladgálnak-repkednek a teljesen élő szereplők között, meg lehetett szokni, sőt, inkább csak fokozták a valószerűtlen hangulatot. Szóval végeredményben tetszettek. Mivel a szinkronos verziót láttam, azt külön értékeltem, hogy szinte minden szereplő ugyanazt a hangot kapta, mint a soroztban, így ők is. Azt hiszem, hiányzott volna Ryuk gúnyos hangja és Rem lágyabb orgánuma.

Végeredményben nem voltak ezek rosszak, sőt. Egyáltalán nem rombolta le a rajongásomat a sorozat iránt (amit mellesleg nem hiszem, hogy tíz éven belül még egyszer megnézek, ahhoz túlságosan jól ismerem a fordulatokat). Az alkotóknak sikerült összehozniuk két elég színvonalas mozit, ami szinte tökéletesen illeszkedik a Death Note világába. Azért mondom, hogy szinte, mert mégiscsak más egy film, mint egy anime, de szerintem ez anélkül is nyilvánvaló, hogy mondanám. A lényeg a lényeg: a sorozat rajongói nyugodtan megnézhetik (és a fanatizmust ismerve a többség már meg is tette), és olyanok is belekukkanthatnak, akiknek fogalmuk sincs a Death Note-ról.

Végezetül mit tehetnék hozzá? Hajrá, harmadik mozi.

2 komment

Címkék: ajánló film anime

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr11907987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.01.07. 22:17:54

tegnap néztem meg,kicsit vonakodtam tőle,de már igértem néhány ismerősnek,hogy megnézem...nem tudtam abbahagyni,rögtön uána néztem a második részt is :)
nem vagyok mangás,animés...japán fan,vagy bármi ami torzítaná az objektivitásomat,így elmondhatom,hogy 8,5/10 ;)

Muse · http://muse.blog.hu 2010.01.08. 00:43:06

@trisztin: Örülök, hogy nem-anime-fanságod ellenére tetszett a film :D
Köszi a kommentet! :)
süti beállítások módosítása