A Shrek tetralógia készítői szerencsére összekapták magukat a negyedik részre, és "utolsó fejezet"-ként összedobtak egy remek kis mozit, ami méltó befejezése a sorozatnak (legalábbis Shrek kalandjainak, hiszen állítólag nemsokára elkészül Csizmás Kandúr önálló mozifilmje is). Az előző részekből már jól ismert kifordított mesevilágon sikerült még egyet csavarintani, ami frissítően hat a már elcsépelt poénok és fordulatok közepette.

Az alapszituációt az ajánlókból és újságokból talán már mindenki ismeri: Shreknek az évek során végül minden megadatott, amire egy normális ember (vagy ogre) vágyik: család, barátok, népszerűség, sikerek. Zöld főhősünk azonban mégsincs megelégedve mindezzel, hiányolja a régi szép időket, amikor még kedvére ijesztgethette a környező települések populációját. E vágyakozás kihasználásával csalja tőrbe Shreket a gaz Rumpelstiltskin (aki egy kevésbé ismert Grimm-mese szereplője), aki szerződéseinek apróbetűs részeivel fog ki együgyű ügyfelein. Ogrénk is hasonlóképp jár: az aláírást követően egy olyan alternatív univerzumba csöppen, ahol senki sem ismeri őt, sőt, ő és Fiona sosem találkoztak.

Ez a párhuzamos mesevilág rengeteg lehetőséget rejtett magában, amelynek egy részét a készítők ki is használták. Azért csak egy részét, mert csupán néhány szereplő esett át nagyobb változtatásokon, bár elismerem, azok igen jól sikerültek. Az amazonként visszatérő Fiona, a gladiátorrá avanzsálódott Mézi és a jópár kilóval nehezebb Csizmás Kandúr voltak a készítők legjobb húzásai, a változatos ogre-felhozatal mellett. Tetszett az elvadult Túl az Óperencián is, valamint a dolgok szinte nulláról való újraindítása.

A történet kiszámíthatóságát többen támadták, ám erről az a véleményem, hogy egy mese (vagy ahhoz hasonló) egyszerű cselekményébe valahogy nem is passzolnak a nagy kronológiai csavarok. Ráadásul itt is legalább annyi fordulatot ellőttek, mint a második részben, és jóval többet, mint az első vagy a harmadik epizódban. Ráadásul visszatért a második epizód "epic" hangulata, a befejező jelenet "csatája" monumentális, persze csak amúgy Shrek-módra, de mindenképp nagyobbra értékeltem, mint a Harmadik Shrek béna színházas fináléját.

Az új szereplők is kellően illeszkednek a kirakósba, igaz, nincsenek túl sokan. Bár a főgonosz enyhén emlékeztet az első rész szintén törpe, de megalomániás nagyurára, a Shrek után küldött fejvadász viszont igazán jópofa. Hiányoltam azonban a más filmekre, szereplőkre való utalgatást, amelyet csak elvétve (vagy még úgy se) találni ebben a részben. Shrek története így a végére igazi mesévé, de izgalmas mesévé vált, ami szerintem nem vált a hátrányára.

A dolog technikai részéről nem kívánok túl sok szót ejteni: a képi világ, a szereplők kidolgozottsága, a mozgások, a mimika mind-mind gyönyörűek, ahogy azt manapság már megszokhattuk. A 3D talán nem tesz annyit az élményhez, mint lehetne, viszont a repkedős jelenetek azért tényleg izgalmasabbak így. A zene ismét csak passzol a filmhez, szóval amire eddig sem volt, arra most sem lehet panasz.

Régen valahogy sokkal bőkezűbben bántam a pontokkal, ám azóta láttam néhány igazi "tíz-per-tizes" filmet, ami kissé javított az ítélőképességemen. A Shrek a vége, fuss el véle 7/10-et kap, mert nagyon szórakoztató és ötletes film, és fennáll a veszélye, hogy legalább még egyszer megnézem (persze nem moziban). Akik szeretik Shrek-et, és nem vette el a kedvüket a 3. rész, azok úgyis megnézik, akik viszont esetleg félnek tőle épp az előző epizód miatt, azoknak üzenem, hogy nincs okuk az aggodalomra.