A katedrális tetszésindexén felbuzdulva úgy döntöttem, maradok a középkornál. Sajnos azt kell, hogy mondjam, talán jobban tettem volna, ha a két könyv elolvasását nagyobb időintervallum választja el egymástól, bár lehet, hogy akkor meg azért nem tetszett volna. Merthogy ez a könyv nem kifejezetten lopta be magát a szívembe. Ken Follett minden szempontból tökélyre csiszolt alkotása után ez a regény egyszerűen nem volt az igazi.
Az ólomkereszt titka az ifjúságnak szól, szintén Angliában játszódik, az 1300-as évek elején. A főhős egy nagyon szegény sorból származó fiú, akinek még neve sincs, az édesanyja után mindenki csak Asta fiának szólítja. A történet az anya temetésével kezdődik, majd nem sokkal később a fiú menekülni kényszerül a falujából, mivel - még ő sem tudja, miért - a gróf tiszttartója olyan bűnökkel vádolja meg, melyeket el sem követett. Útja során a Sors összehozza egy különös és ijesztő vándor mutatványossal, Medvével, akinek, mint később kiderül, nem csak a termete és az ereje, hanem a szíve is hatalmas. A cselekmény további részeire boruljon radír (Vavyan Fable után szabadon).
A könyv - ifjúsági regény mivoltára tekintettel - nem túl hosszú, és talán ez az egyik nagy hibája. A történet ugyanis nagyon jól indul, ám ez az indítás majdnem a könyv egyharmadát lefedi, így a cselekmény további része nem tud igazán kibontakozni. Nincs izgalom, nincs katarzis, és a könyv nagy rejtélye is semmitmondó értelmet nyer, azt is túl hamar. Az első 60 oldalt leszámítva nekem borzasztóan kidolgozatlannak és összecsapottnak tűnt az egész.
Ennek ellenére vannak pozitívumai is. Medve szájából rengeteg olyan mondat hangzik el a regény során, amelyre érdemes odafigyelni. Alapigazságok fiataloknak a szeretetről, a becsületről, a hűségről és a világról, hogy úgy mondjam. Ezt mindenképp értékeltem.
Összességében nem rossz könyv ez Az ólomkereszt titka, de nem is lett a kedvencem, sőt, nem valószínű, hogy valaha is elolvasom még egyszer. Ilyen esetekben, mikor egy ifjúsági regény nem tetszik, szokásom, hogy magamban keressem a hibát: talán túl öreg vagyok már az ilyenekhez, és ha fiatalabb lennék, sokkal jobban tetszett volna, de... Tudjátok mit? Egy fiataloknak szóló könyv szerintem akkor jó, ha minden korosztály számára van mondanivalója, ha érett fejjel is élvezhető. Ez a könyv közelített ehhez, de sajnos elbukott még jóval a cél előtt.
Ha ajánlgatnom kellene, azt mondanám, hogy az Animus kiadó ifjúsági kiadványai között vannak jóval izgalmasabb példányok is, szóval inkább azokra koncentráljunk. Kivételesen örülök, hogy ez a könyv is használtan került a gyűjteményembe, és nem újonnan dobtam ki rá a pénzt.
Utolsó kommentek