Napl(op)ó - Muse kultblogja

Az emberiség nagy bánatára írni is szoktam, mivel néhanap nekem is támadnak összefüggő gondolataim. Ami itt és most megtalálható: film-, anime- és könyvajánlók, film- és könyvkritikák, s néhány magánéleti szösszenet. Igazi vegyessaláta.

Címkék

ajánló (76) anime (11) blog (10) dalszöveg (1) film (33) képregény (3) könyv (39) kritika (64) paranormális (1) sorozat (7) tv (1) ünnep (3) vámpír (7) zene (1) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Szerzők

Moly - Jelenlegi olvasmányaim

Eredet

2010.07.31. 21:27 :: Muse

Nem sokat tudtam erről a filmről. Christopher Nolan írta és rendezte, Leonardo DiCaprio a főszereplő és az álmokról szól. Ennyi. És milyen jól tettem, hogy az előzeteseket és a kritikákat messzire elkerülve néztem meg... Rég volt részem ilyen jó mozis élményben és filmben, ahol nem csak a látvány, hanem a tartalom is megért egy misét.

A film érdekes és rengeteg lehetőséget kínáló alapra épül: az álmokra. Mi is valójában az álom? Az elfojtott érzelmek kivetülése, a tudatalatti materializálódása, az emlékek és a tapasztalatok egyfajta feldolgozása, szürreális és összefüggéstelen víziók sorozata, melyre ébredés után sokszor nem is emlékszünk; mégis, néha egy-egy mozzanata akár napokig ott motoszkál a fejünkben. Mi volna, ha létezne módszer arra, hogy az álmainkon keresztül behatoljanak az elménkbe, olyan információkat csenve el, melyekről csak mi tudunk?

Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) munkája éppen ebből áll: mesterséges álmokat kreál, melyek segítségével betörhet áldozatai agyába, hogy megszerezze a megbízói által kért adatokat. Egy napon aztán az ölébe pottyan egy minden eddiginél rázósabb, bonyolultabb és talán megvalósíthatatlan feladat: incepciót kell végrehajtania egy ember elméjében, azaz egy gondolatcsírát kell elültetnie úgy az álomban, hogy az áldozat azt a magáénak érezze, és végül végrehajtsa azt, amelyet a tudalatalattiján keresztül sugallnak neki. Mivel e megbízás finoman szólva is mission impossible, hamarjában csapatot gyűjt maga köré, ám ennek a csapatnak a tagjai közül egy sem sejti, miféle sötét titkok lappanganak Cobb múltjában.

A történet ettől kezdve csak bonyolódik, de Nolan olyan ügyesen adagolja az információkat a lényegében lineáris (és néha mégsem annak tűnő) cselekményszálon keresztül, hogy a néző egy pillanatra sem unatkozik, várja az újabb és újabb morzsákat, melyeket szorgosan felcsipegetve eljut a monumentális katarzishoz. A film során többször átélhetjük azt a bizonyos "felgyulladó villanykörte"-momentumot, mivel rengeteg lassan kibontakozó rejtéllyel és gyors fordulattal találkozunk.

A látvány, mint mondtam, szintén a helyén van. A film előtt arra számítottam, hogy sokkal több lesz benne a valóságtól eltugaszkodott elem, ennek ellenére nem csalódtam, hiszen a történet nem követelt sokkal többet a realizmusnál. Egy-két jelenetnél azért így is kitettek magukért a készítők; ott, ahol az álomnak azon aspektusát igyekeztek érzékeltetni, hogy itt nem vonatkoznak mindenre a valóság szabályai, és az álmodó maga irányítja az álmot.

Az akciójelenetek rendkívül pörgősek és gyorsak voltak; szerencsére nem sokszor fordult elő nagy mértékű kamerarángatás, amelytől egy jelenet élvezhetetlenné válik. Ami nagyon tetszett még, az a színvilág: kissé fakó, sok sötét és pasztellszín, gyakori melankolikus hangulat. Mindez illett azokhoz a komoly, vagy komolynak tűnő gondolatokhoz, melyeket a film közvetít.

A színészekre nem vesztegetnék túl sok szót; rengeteg ismerős arcot láttam, és néhány újat is. Aki számomra nagyon emlékezetes alakítást nyújtott, az Marion Cottillard volt, aki a főhős nejét játszotta. Ez a karakter egy titokzatos, szorongást és bizonytalanságot keltő személy, akinek a pillantásába és az őrületébe sokszor én is beleborzongtam.

Hogy egy kissé személyes vonatkozásúvá tegyem ezt a beszámolót: mindig is izgatták a fantáziámat az álmok. Ez a film sok újat nem nyújtott az tények terén, olyan dolgok hangzottak el benne, amelyeket eddig is tudtam, viszont felvillanyozott az új megközelítés. Elgondolkodtatott a tudatalattiban rejlő rengeteg lehetőség, az álmok paradoxonai és a döntések súlya, melyek néha tényleg csak egy álombéli sugallaton múlnak. Nagyon élveztem azt a néha kifordított világot, amelyet a film bemutatott, viszont rosszul lettem lettem a gondolatra, hogy mi lenne, ha a valóságban is ilyen könnyedén betörhetnénk egymás elméjébe, ráadásul mindössze a hatalom és a pénz kedvéért.

Ami még mély nyomot hagyott bennem, az a filmbéli lélekrajzi dráma, amelyet a főhős és a felesége átél. A küzdelem önmagunkkal és a vágyainkkal, amikor a valóság és az álom közti határvonalak összefolynak, és mi az őrület küszöbén egyensúlyozunk... Mindennapos dolog, de még sosem gondoltam bele, mit élhet át az ember egy ilyen helyzetben, és hogy mekkora ereje lehet az emberi elmének.

Az Eredet összességében egy remek thriller, amely elgondolkodtatja, megborzongatja és a székhez szegezi az arra fogékonyakat. Nekem személy szerint nagyon-nagyon tetszett, így legyen ez a film az első, amely ezen a blogon 10/10-et, azaz maximális pontszámot kap. Úgy tűnik, Hollywood-nak azért néhanap sikerül összekapnia magát.

6 komment

Címkék: ajánló kritika film

A bejegyzés trackback címe:

https://muse.blog.hu/api/trackback/id/tr52190056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

64Judit 2010.08.01. 15:13:49

le a kalappal, profi a leírás a filmről. Máris kedvet kaptam ahhoz, hogy megnézzem, szeretem, ha el lehet gondolkozni a filmeken és nem készen kapsz valamit. Hab a tortán, hogy DiCaprio játszik benne, aki (mióta kedz "öregedni") egyre jobban tetszik nekem, mint színész! (na jó, mint pasi is!) :D

Muse · http://muse.blog.hu 2010.08.01. 17:01:49

@64Judit: Örülök, hogy tetszett az élménybeszámolóm :) DiCaprio-t valahogy sosem szerettem, de el kell ismerni, hogy remek színész... A film meg tényleg eszméletlenül jó, szóval uzsgyi a moziba! :P

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2010.08.02. 11:25:26

Nagyon tetszett a film, lekötött az elejétől a végééig. DiCaprioval nekem sosem volt bajom:)

Muse · http://muse.blog.hu 2010.08.02. 15:09:01

@koimbra: Az én fejemben egy ideig (a Titanic megtekintése után) nyálas szépfiúként élt, de azóta már változott a felállás... Örülök, hogy neked is tetszett a film! :D

Manton Jager · http://dangerdays-zone.blogspot.com/ 2011.05.26. 17:27:12

Óóóó, DiCaprio nagyon tud, ha akar.... Ennek ellenére én nem vagyok oda ezért a filmért. Nekem elég kiszámítható volt. Nem azt mondom, hogy nem jó, mert élveztem, de a katarzis egy az egyben elmaradt... Nagyjából tudtam, mi lesz, pedig nekem is kb. annyi infom volt róla, hogy jó film, és DiCapriós:D Nem az kötött le, mi lesz, hanem hogy hogy oldják meg:D
Azt viszont el kell ismerni, hogy jól, igényesen adagolták a kliséket. Áruló barát (erre sajnos ráéreztem), titkolódzó főhős (hogy mit titkol, az sztem halál egyértelmű volt az elejétől kezdve), a nőci kiléte az alagsorban dettó, de azért tetszett. Lekötött arra a két órára.

Muse · http://muse.blog.hu 2011.05.27. 09:05:47

@Manton Jager: Engem maga az ötlet ragadott meg, hogy a szereplők valahogy be tudnak mászni más emberek tudatalattijába, hogy aztán maguk generáljanak víziókat... Mindig is szerettem az emberi agyat és leleményt - ha kicsit is, de - kielemző alkotásokat, legyen az film, könyv, vagy más. Ezen felül az a feszültség is nagyon jó volt, ami végig jelen van a filmben; de még sorolhatnám a pozitívumokat. A lényeg, hogy nem minden esetben a történet tesz jóvá valamit, hiszen nagyon kevés olyan sztori van, ami valamennyire nem kiszámítható, de stílus, amiben ezt a történetet előadják, na, az az, ami számít! :)
süti beállítások módosítása