Ahányszor megnézésre alkalmas animék után kutatok, szinte mindig találkozok az 1988-as Akirát alapműként emlegető bejegyzésekkel, hozzászólásokkal. Ezt látni kell - mondogatják a bloggerek és a kommentelők, én meg (ahogy az várható volt), végül engedtem a kíváncsiságomnak.
A történet szerint 2019-ben járunk, Neo Tokyo-ban, a 3. világháborút követően úgy-ahogy újjáépített japán fővárosban, amelyet jó pár évtizeddel korábban atomtámadás ért. Az utcákon polgárháborús viszonyok uralkodnak, mindennapos a katonai erőszak és a motoros bandák, gengszterek háborúi, virágzik a vallási fanatizmus és a korrupció. Az emberek mindeközben egy Akira nevű, titokzatos és hatalmas erő eljövetelét várják, amely (vagy aki) megszünteti majd a romlást, és új korszakot hoz.
Az egyik motoros banda legifjabb tagját, Tetsuo-t egy másik csapattal folytatott véres csata után érthetetlen okok miatt elrabolja a hatalmi szerv, és furcsa kísérleteket végez a fiún. Tetsuo, miután megszökik, már nem önmaga; agresszív lesz, látomások gyötrik, és látszólag megfékezhetetlen erő birtokosa lesz. Míg a fiú ámokfutásba kezd, és próbálja kideríteni, kit, vagy mit takar az "Akira" név, addig legjobb barátja, Kaneda egy Kei nevű lány segítségével próbálja megállítani és megmenteni őt.
No, hát én olvastam millió és egy elemzést erről az alkotásról, de ha megengeditek nekem, én nem bocsátkoznék a szimbolikus tartalmak fejtegetésébe, csupán leírnám a véleményemet.
A történet, bár igyekeztem összefoglalni fentebb, kissé kusza és elsőre nehezen értelmezhető. Néhány részlet talán sokadik nézésre ugrik csak a helyére, mindenesetre bennem sok kérdés maradt megválaszolatlanul. Ez azonban nem gond, hiszen így van min agyalni, elgondolkodni, lehetséges megoldásokat keresni. Sok téma van azonban, amit a film egyértelműen érint, ezek közül a legfontosabbak talán a hatalom és az emberi kapcsolatok kérdése. Az anime láthatóan azt a problémát igyekszik feldolgozni, hogy mi történhet akkor, ha a hatalom, az erő (legyen az bármilyen jellegű) egyetlen ember kezében összpontosul. Emellett arra is rávilágít, hogyan viselkedik az ember a káosz és a bizonytalanság közepette, hogy efféle időkben is mennyire fontos, hogy legyen, aki a kezét fogja, akiben megbízhat.
Az Akirának nagyon-nagyon jól sikerült megteremtenie azt a légkört, ami egy szétesőben lévő, a háború után talpra állni képtelen társadalmat jellemez. A pusztuló város, a lázadások, a hidegvérrel való gyilkolás, a korrupció, a felelőtlen viselkedés láttán az emberbe belefagy a szusz. A káoszt pedig csak tovább növeli a bizonytalanság és a tudatlanság, hiszen ebben a világban senki sem biztos abban, hogy megéri a holnapot, és végig ott lebeg fölöttük a rejtély, amit Akira jelent.
Az anime grafikája egyszerűen lenyűgöző. Nyoma sincs benne a darabosságnak, a mozgások olyan simák, akár egy Disney-rajzfilmben (bár ott tudtommal senki nem változik óriás mutáns lénnyé). A képi világ kellően sötét tónusú, amelyből úgy ragyog ki Kaneda vörös ruhája és motorja, mint egy vércsepp. Egyedül a szereplők arca lehet mai szemmel kissé különös, de ezt a fajta ábrázolást betudhatjuk a 80'-as éveknek. A hátterek szinte hiperrealisták, és ilyen csodaszép, tiszta 2D-s effekteket is ritkán látni manapság.
Az Akira azért is kiemelkedő alkotás a maga műfajában, mert egyrészt megteremtette a cyberpunk műfaját, másrészt a mai napig erős hatással van az anime-iparra (nem egy jelenet volt ismerős későbbi alkotásokból). Emellett ez volt az a film, amellyel a japán anime betört Nyugatra. S persze az sem elhanyagolható, hogy 23 év távlatából az Akira mit sem vesztett minőségéből, mondanivalójából, élvezhetőségéből és aktualitásából - ami, valljuk be, nem egyszer előfordul a maga idejében korszakalkotónak számító filmek esetében.
Utolsó kommentek