Ismét egy animével jelentkezem ezekben a dögunalmasnak nevezhető napokban. Igen, remélem mindenki rájött, hogy azért kezdtem megint animézni (miután végigrágtam magam a Fullmetal Alchemist mind az 51 részén és a movie-n is), mert untam magam. Még szerencse, hogy az ilyen esetekre betáraztam magamnak a teljes Death Note szériát.

Szóval a Death Note. Mielőtt belefogtam, szokásomhoz híven utánanéztem, elolvastam róla néhány kritikát, véleményt, a fanatikus rajongókkal kezdve, s az utálkozókkal bezárva. Bezony, kapott ez az anime hideget-meleget, bár az utóbbiból lényegesen többet. Mert ez a sorozat tényleg jó. Izgalmas krimi, nagyszerű alapötlettel, gyönyörű kidolgozással, kitűnő karakterekkel, meglepő fordulatokkal - egyszóval minden megvan benne, ami a képernyőhöz szögezi az embert. Egyvalamiben azonban vitába kell, hogy szálljak a kemény fan-maggal: ez az anime tényleg nem több ennél. Szórakoztató, idegtépő krimi, nem pedig világmegváltó, morális kérdéseket feszegető, filozófiai alapmű.

Akkor egy kicsit a történetről. Adott egy unatkozó Halálisten, név szerint Ryuk, aki szerint mind az ő, mind az emberek világa romlott, s hogy kicsit felpörgesse laza hétköznapjait, a Death Note-ját - Halállistáját - lepottyantja a Földre, abban bízva, hogy a további fejlemények majd jól elszórakoztatják. A kis füzetet egy Yagami Light (vagy Raito, ahogy japán rokonaink ejtik), egy végzős gimnazista diák találja meg, s elolvasva annak útmutatóját, először buta viccnek véli az egészet. A noteszben ugyanis az áll, hogy akinek beleírják a nevét, az meghal (persze a sikeres merénylethez szükségeltetik még az áldozat arcának ismerete is, sőt, mint később kiderül, a notesz rengeteg lehetőséget rejt magában). Light nem sokkal később rájön, hogy tévedett, mikor próbaképpen kipróbálja a füzetet - a férfi, egy túszejtő, akinek a nevét a lapjaira írta, váratlanul szívrohamban meghal. Light azonnal felfedezi a noteszben rejlő lehetőségeket: megfogadja, hogy jobbá teszi a világot azzal, hogy megszünteti a bűnözést, elteszi láb alól az összes szélhámost, mert az ő kezében van az Igazság.

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, mikor a rendőrség is felfigyel a titokzatos halálesetekre. A rejtélyes sorozatgyilkost világszerte Kira-nak kezdik "becézni". Mivel az ügy túl bonyolult és összetett, megoldását inkább az L fedőnevű fiatal nyomozózsenire bízzák. L sajnos túl okos ellenfélnek bizonyul, így Light-nak egy idő után fel kell adnia az elveit, azaz hogy kizárólag bűnözőket öl meg; ahhoz, hogy személyazonossága ne derüljön ki, ártatlan emberek életét is ki kell oltania. A sorozat lényegében eme két nagyszerű elme csatájáról szól, arról, hogyan próbálják becserkészni egymást - L értelemszerűen börtönben szeretné látni Kira-t, Lightnak viszont L kiiktatása a célja.

Mint említettem, a sorozat egy nagyszerű krimi. A két fiatal férfi észjárása egyszerűen zseniális, a belső monológok csak még érdekesebbé teszik a sorozatot. A cselekmény kellően feszült, és persze ott van Ryuk is, aki Light mellé szegődve sokszor szolgál a humor forrásaként (a halálisten ugyanis almafüggő...). Ami szintén tetszik benne, az az, hogy nem különböztethető meg igazából a jó és a rossz oldal, mindenkinek megvannak a maga indokai, Light az igazság nevében öl, L pedig morális okokból akarja elkapni Kira-t - lehetnének mindketten negatív figurák, hiszen Light gyilkos, a nyomozónak pedig a főhősre fáj a foga, mégis, mindkét főszereplő bizonyos fokig szerethető figura.

A sorozat a témája miatt elég komoly hangvételűre sikerült, az alapkérdése pedig természetesen az, hogy vajon attól, hogy bűnösöket ölünk, nem válunk-e mi is azzá, s hogy vajon meddig lehet elmenni a nagybetűs Igazság nevében? Annak ellenére azonban, hogy az anime ezt a témát feszegeti, mégsem nevezhető filozófiai eszmefuttatásnak, hiszen a hangsúly sokkal inkább a cselekményen van.

S akkor jöjjön néhány negatívum. Igaz, hogy a két férfi mentális harca igen lenyűgöző és meggyőző, egy idő után mégis unalmassá válik. Folyton közel kerülnek a saját megoldásukhoz, mindig sikerül keresztbe tenniük a másiknak, megőrizniük a kis titkukat, ám mindig történik egy váratlan fordulat, ami valahogy nem jön a képbe. Néhány szereplő pedig nagyon, nagyon nőiesre sikeredett. Igen, a két főhős is. L viselkedése pedig néha nagyon idegesített, annak ellenére, hogy ő a legjobb fej az egész sorozatban... A folytonos édességevés láványától ugyanis azért néha felfordult a gyomrom. Az anime kétharmadánál pedig kiiktatnak egy igen fontos szereplőt, és nekem ezt követően kissé ellaposodott a dolog, bár a végkifejlet azért elég körömrágósra sikeredett.

A végére pedig még egy-két szó: ez az anime semmiképpen sem ajánlott fiatalabbaknak. Van benne egy-két durva jelenet, például rögtön valahol az elején pár fószer meg akar erőszakolni egy fiatal lányt, na és igen, a csúnya balesetek, amiket Light okoz, azok se semmik... Szóval inkább olyanok nézzék, akik megértik a cselekményt, és nem rendülnek meg néhány rondább rész látán. Azok viszont nézzék és élvezzék ezt a kiemelkedően klassz kis animét.