Sosem bírtam az angol humort, eltekintve egy-két kivételtől; a Monty Python-féle Gyalog Galopp például zseniális, Mr. Bean rövidfilmbe ágyazott kalandjai pedig gyerekkoromtól kezdve nagy kedvenceim.

Ami a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvet illeti: 2005-ben készült belőle egy egész estés filmváltozat, amely annyira elütött minden általam eddig látott science-fiction-től, hogy eleinte csak lestem, majd egyszer csak kirobbant belőlem a röhögés, és hirtelenjében kétszer is megnéztem egymás után. Érthető módon érdeklődni kezdtem a gyökerei iránt.

A fentiekből tehát kiderül, hogy előbb láttam a filmet, ami nem sűrűn fordul elő, de hát ez van. A könyvről így sokkal nehezebb véleményt alkotni, persze azon kívül, hogy tetszett. A film, ahogy észrevettem, igen jó feldolgozása az eredetinek, így végül is nagyjából elolvastam azt, amit már láttam, de azért nem egészen erről van szó. A könyv nyilván részletgazdagabb, több benne az olyan poén, amit vizuálisan lehetetlen megjeleníteni. Ezzel szemben a filmnek ugye a vizualitása volt az egyik legnagyobb előnye. Az előnyök tehát arányos és igazságos módon el lettek osztva. (Mintha Marcellus Wallace-t hallanám: "...és ha elutazol, el vagy utazva.")

De eltértem kissé az alapfelállástól.

Douglas Adams sci-fije, ha alaposabban szemügyre vesszük, nem is igazán sci-fi, inkább a műfaj remek paródiájának tekinthető, mely történetével, történetvezetésével és egyedi megoldásaival önmagában is megállja a helyét. A sok áltudományos blabla, a galaxisunk legérdektelenebb, de épp ezért a fantáziát leginkább izgató tényeiről számot adó útikalauz, a finoman (vagy nem is annyira finoman) burkolt társadalomkritika... Sorolhatnám még, mi teszi ezt a regényt annyira zseniálissá. Szórakoztató remekmű ez a javából, amelyhez hasonlót tényleg nem találni, vagy ha mégis, úgyis ez volt előbb, a másik meg csak silány utánzat.

Ha valaki esetleg nem hallott volna még erről a műről, és az áradozásom után kíváncsi valamilyen kézzelfoghatóbb tényre, melynek nyomán elindulhat, annak leírom a könyv első 20 oldalának tartalmát: Arthur Dent, egy brit fickó házát le akarják bontani, hogy a helyére bekötőutat építsenek, ám nem sokkal később kiderül, hogy ugyanez a helyzet a Földdel is, mely éppen útjában áll egy galaktikus szupersztrádának, ergo megsemmisítésre ítéltetett. Mindeközben megtudhatjuk, hogyan kell elkészíteni a galaxis legjobb italát, a Pángalaktikus Gégepukkasztót, melynek olyan a hatása, "mintha szétvernék az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet egy vaskos aranytéglára erősítettek." Ésatöbbi. Ízelítőnek legyen elég ennyi.

Aki nem olvasta még, és bírja a humort, lett légyen az akármilyen, sürgősen ugorjon neki a könyvnek. Zárszóként pedig itt egy költői kérdés: vajon tényleg létezik a színdarab, melynek címe: József és a Lenyűgöző Technikolor Álomkabát?...