...azaz a rengeteg megvásárolt vagy ajándékba kapott könyv közül melyik az a 10 szerencsés példány, amit el kívánok olvasni, majd kritikát/ajánlót is rittyenteni róla?
Az ihletet ehhez a bejegyzéshez erről a blogról merítettem, nagyon megtetszett ugyanis, hogy az ottani blogger időről-időre listákat készít a könyvekről, különböző tematikák szerint (melyek megjelenésére vár, miket kölcsönzött a nagyszülei polcáról, stb.). Valami hasonlót én is írtam már egyszer (ez az Október-novemberi könyvtermés c. bejegyzés volt), de az nem volt túl összeszedett, és ismét csak ékesen bizonyította időhiányomat és lustaságomat, amelyeknek köszönhetően lemaradtam a beszámolóimmal. A mostani bejegyzést viszont arra is szánom, hogy végre legyen valami rendszer az olvasási szokásaimban, meg persze ezáltal be is harangozhatom, hogy hű, meg ha, erről meg erről lehet majd olvasni legközelebb.
Ímhol tehát a listám, amely tájékoztató jellegű infókat is tartalmaz magukról a könyvekről, illetve beszerzésükről.
1. Marjane Satrapi - Persepolis
A Persepolis egy három részes képregény (nálunk két kötetben jelent meg - a 2. és a 3. részt összevonták), amelyet egy Iránban született, de ma már Franciaországban élő művész hölgy, Marjane Satrapi írt és rajzolt. A Persepolisban a saját életét mutatja be, azt, hogy kisgyermekként hogyan élte meg az iráni háborút, és mindazt, amit ez a háború magával hozott: a szigorú muzulmán hitet és szabályainak bevezetését. Márzsit aztán 14 éves korában Bécsbe küldik a szülei, hogy megmenekítsék az Iránban dúló harcoktól és az ellehetetlenített élettől. Satöbbi.
A képregény stílusa nagyon minimalista, de roppant egyedi. A Persepolist kötetenként 990 forintért sikerült megvennem - úgy véltem, ennyit akkor is megér, ha rossz, de nem az, majd meglátjátok, ha bővebben írok róla.
2. Laurie Halse Anderson - Hadd mondjam el...
A regényből készült filmről nem is olyan rég már írtam, és mivel nagyon tetszett, érthető módon érdekelni kezdett a regény is.
A történet itt is ugyanaz, mint a filmben: Melinda Sordino nagyon megváltozott egy augusztusi buli óta, azóta nem beszél szinte senkivel, magába zárkózik, miközben minden vágya, hogy valakinek elmondja, ami vele történt, ami belülről marcangolja. A könyv afféle apró életképek sorozata, nem egybefüggő, de valahogy mégis az. Mellesleg mókás, hogy a könyv borítóján szereplő arc mennyire hasonlít Kristen Stewart-éra... Vagy ez tényleg ő lenne?
A könyvet amúgy a Libri online antikváriumában találtam meg, amit vagy egy hónapig csesztek kiszállítani nekem a közelünkben lévő boltba, de végül is meglett, itt van, hurrá.
3. Szabó Magda - Abigél
Egyik legkedveltebb írónk legismertebb és legnépszerűbb regénye - érthető, hogy miért izgatja a fantáziámat. Elöljáróban nem tudok róla semmit, de tényleg semmit, még a filmet (filmsorozatot) sem láttam, sőt, egy darabig azt hittem, hogy Abigél a főszereplő, pedig nem.
Merthogy a főhős a 14 éves Vitay Georgina (Gina), akit apja a II. világháború borzalmai elől egy szigorú, vidéki, egyházi leányiskolába menekít. Gina tetszését ez persze nem nyeri el, hiszen nagyon nehéz távol lenni a szeretteitől... Ami miatt különösen érdekel ez a könyv, az a leányiskola. Nem tudom, miért, de mindig is szerettem az olyan történeteket, ahol egy meghatározott helyen sok különböző személyiségnek kell együtt élnie a kis életét (ez nem jelenti azt, hogy szeretem a valóságshow-kat, mert nem).
A Móra kiadó egyébként nagyon szép kiadásban árulja a könyvet, ráadásul nevetségesen alacsony áron.
4. Sam Taylor - Erdő Köztársaság
Na erről a könyvről aztán abszolúte nem tudok semmit. Azután vettem meg, hogy olvastam egy nagyon bíztató kritikát róla a fentebb belinkelt blogon.
Íme a könyv tartalma a fülszöveg szerint: "A történet Michaelről, Louis-ról, Alexről és Isabelről szól, négy kamaszról, akik a családi kötöttségek elől egy erdőbe menekülve megalapítják saját, utópisztikus köztársaságukat. Vadásznak, gyűjtögetnek, megismerik a szerelmet, s közben nagyszabású színielőadásokat rendeznek a francia forradalom eseményei alapján. Az Erdő Köztársaságban minden idillinek tűnik egészen Joy, a titokzatos lány megjelenéséig. Hatására a csoport törvényei megszigorodnak, egymáshoz fűződő viszonyuk egyre feszültebbé válik..."
A könyv külseje egyébként csodaszép, és csak 1700 forintomba került. Komolyan mondom, nem éri meg sikerkönyveket venni.
5. Erre a könyvre annak idején a belőle készült film kapcsán figyeltem fel. A filmet azóta se láttam, a könyv viszont itt porosodik a polcomon lassan másfél éve.
A regény egy posztapokaliptikus világban játszódik, a mi világunkban, ahogy akár néhány évtizeden belül kinézhet. Egy apa és a kisfia róják az utakat, ezernyi veszély között, hiszen nem csak a koszos levegő vagy a hideg fenyegeti őket, hanem az éhenhalás, a portyázó életben maradt emberek és saját maguk is. Feladhatnák a küzdelmet, de nem teszik, az apa két golyóval a pisztolyában igyekszik eljuttatni magukat délre, ahol meleg van, és ahol nem bánthatná őket semmi és senki, soha többé.
A könyv, ahogy láttam, inkább egy regénybe burkolt filozófiai eszmefuttatás, írásjelek nélkül. Nagyon érdekesnek ígérkezik, remélem, minél előbb eljutok addig, hogy beletemetkezhessek.
6. Körülbelül 14 évesen olvastam Anne Rice Interjú a vámpírral c. nagysikerűjét, és, bár nem értettem belőle mindent kristálytisztán, azt megállapítottam, hogy tök jó, és elkezdtem gyűjteni a Vámpírkrónikák féltégla méretű és súlyú köteteit (mára már mind a 10 megvan, hála az azóta sajnos már megszűnt Dáin Kiadónak). A Merrick a Vámpírkrónikák 7. része, lazán kapcsolódik az előző könyvekhez (ezek a könyvek - kivéve a Lestat, a vámpírt és A kárhozottak királynőjét - amúgy is elég lazán kapcsolódnak egymáshoz), néhány ismert szereplő itt is felbukkan, viszont a középpontban Merrick, a boszorkány áll, aki a híres Mayfair-család egyik ifjabb leszármazottja (aki olvasott valaha is Anne Rice-t, az tudja, miért is olyan híres a Mayfair-família).
Szeretem Anne Rice könyveit, sokakkal ellentétben nem találom őket nehéz olvasmánynak. Lassúnak lassúak, az igaz, de annak a varázslatos részletességnek a segítségével, amely e regények sajátja, teljesen beszippantják az olvasót - legalábbis velem mindig ez történik.
7. Vavyan Fable - Sárkánykönny
A jómúltkor belekezdtem ebbe a könyvbe, de a 100. oldal környékén rájöttem, hogy per pillanat nincs hozzá hangulatom. Nagyon bírom Fable stílusát, csak az a baj, hogy ha rossz pillanatban talál meg, ahelyett, hogy felvidítana, engem inkább fáraszt. Viszont addig a 100 oldalig elég izgalmas volt, kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban (még az se derült ki, hogy miért pont Sárkánykönny a cím, de baromira érdekel, mivel valószínűleg egy fia sárkány se lesz a könyvben).
A történet amúgy nagyjából annyi, hogy egy fiatal pszichológia-hallgatót zaklatni kezd először telefonon, majd durvább eszközökkel egy őrült gyilkos, aki korábban már szedett egy áldozatot, egy szintén fiatal, ártatlan nőt, akit hiába védtek a rendőrök. Főhősnőnk, Navia azonban a legjobbat szerzi be maga mellé testőrnek: egy hidegvérű, profi kommandóst, akivel persze egymásba szeretnek, de sokáig nem vallják be.
8. Ishmael Beah - Amíg ti játszottatok
Még azelőtt hozta haza anyukám ezt a könyvet (200 forintért hajigálták az ember után), hogy láttam volna a Véres gyémántot, de azóta nagyon el akarom olvasni, valami mégis visszatart. Hogy micsoda? Hát, kérem szépen, féltem a kis lelkemet, mert feltételezem, hogy nagyon megrázna. Most azonban nem kímélem magam, és nekiállok majd.
A regény alcíme egyébként (ha esetleg nem látszana): Gyerekkatona voltam Afrikában. Ez szerintem mindent elárul, de ha mégsem, íme egy kis háttérinformáció: Sierra Leonéban néhány évvel ezelőtt hatalmas háború dúlt a kormány és a lázadók között, ez utóbbiak Nemzeti Felszabadítási Frontnak (RUF) nevezték magukat, és rengeteget kegyetlenkedtek a hazájukban élő emberekkel (a feketékkel is!) azt hangoztatva, hogy mindezt a népükért teszik. Többek között gyerekeket soroztak be katonának, agymosást végeztek rajtuk, bedrogozták őket, aztán AK-47-eseket adtak a kezükbe, és kiküldték őket a frontra harcolni. Ezt a regényt egy olyan fiú (férfi) írta, aki mindezt át- és túlélte.
9. Cornelia Funke a németek J. K. Rowling-ja. A Tintaszív egy trilógia első része, amelynek folytatásai érdeklődés híján nálunk sajnos nem jelentek meg. Az első résszel viszont azóta szemezek, hogy az egyik szabadon választott főiskolai tantárgyam (Modern gyermek- és ifjúsági irodalom) tematikájában ajánlott olvasmányként szerepelt. Meg is szereztem, bele is kezdtem, aztán valahogy elfeledkeztem róla.
A regény főszereplője egy kislány, Meggie Folchart, aki él-hal a könyvekért. Édesapjával, Mo-val lakik együtt, békében és szeretetben éldegélnek, míg egy viharos éjszakán meg nem jelenik Porkéz, egy titokzatos alak, akinek rossz hírei hallatán Mo úgy dönt, menekülniük, bujdosniuk kell. Mint az nem sokkal később (és a hátsó borítóról is) kiderül, Mo különleges képesség birtokában van: szó szerint ki tudja olvasni a dolgokat a könyvekből, szavai nyomán életre kel minden. Ezért keresi őt a gonosz Kaprikornusz, aki hasznot akar húzni Mo képességéből.
Én Michael Ende óta bízom a német mesékben.
10. Joanne Harris - Csokoládé
A regényből készült film Juliette Binoche és Johnny Depp főszereplésével nagy kedvencem. Nem vagyok egy romantikus alkat, de az a film annyira elbűvölő, hogy még az én jeges szívemet is meg tudta érinteni. Nyilván érdekelni kezdett, hogy milyen lehet az eredeti, ezért egyik alkalommal ez a könyv is bevándorolt a virtuális kosárkámba (szeretek online vásárolni és üzletbe rendelni az árut - így egyrészt olcsóbban jövök ki, másrészt szeretek úgy könyvesboltba menni, hogy ott tutira vár rám valami).
Aki nem ismerné a sztorit, annak elmondom dióhéjban: egy álmos, francia kisvárosba furcsa fiatalasszony érkezik a lányával, és hamarosan csokoládéboltot nyitnak. Ez persze rendesen felrázza a lakókat, hiszen végre valami újdonság költözik szürke kis életükbe. A város papja azonban nem nézi jó szemmel a ténykedést, és áskálódni kezd (a filmben a polgármester kapta ezt a szerepet, mielőtt még valaki belémkötne). A dolgok ezután persze csak bonyolódnak.
Nos, ez lett volna az én kis listám. Azt hiszem, egész változatosra és érdekesre sikerült, igyekszem is majd tartani hozzá magamat (a sorrend természetesen változhat). Ezek után viszont nincs már más dolgom, mint további kellemes estét (éjszakát) kívánni mindenkinek, és a takaró alá bújva várni a holnapi napot.
Utolsó kommentek